Stade de Reims

Stade de Reims

 

Raymond Kopa hazájában sokan újra optimisták. A Stade de Reims – friss feljutóként – a 2018/19-es szezonban mindenki meglepetésére 31 forduló után a 6. helyen áll és európai helyekért áll versenyben. Mi áll a sikeres szereplés mögött?

Betontalpon nyugvó védelem…

Ha csak a számokat nézzük, a Stade de Reims úgy fest, mint egy tipikus egyszezonos sikercsapat, aki összeszedett védelmével elkap egy jó sorozatot és az sem fáj, ha beleszaladnak egy-egy pofonba.

47 ponttal a 6. helyen tanyáznak, ami az xG-modell szerint erős felülteljesítés (40.8 pontjuk lehetne a kidolgozott játékhelyzeteik alapján). Közvetlen riválisaik ott loholnak a nyakukban (Nice, Montpellier, Strasbourg, Nimes), így az is előfordulhat, hogy a 9-10. hely körül fognak végezni – ha viszont kitart a lendületük, akár az Olympique Marseille-t is megelőzhetik a 4. helyen.

Jelenleg pont annyi gólt rúgtak, mint ahányat kaptak (32), így övék az 5. legjobb védelem, de csak a 12. legerősebb a támadósoruk a Ligue 1-ben. A labdát alig birtokolják (44,9%, 18. helyen kullognak) és mindössze 75,2%-os a passzpontosságuk, amivel szintén a 3. legrosszabb csapat ebben az összesítésben. Hasonló béna kacsa mutatóval rendelkeznek a rövid passzok terén (303 passz/meccs) és ők játszották a legtöbb döntetlent a francia bajnokságban, szám szerint 14-szer. A 31 meccsből.

…Mégsem kontracsapat

Ez alapján gondolhatnánk, hogy a Reims valójában a szegény francia ember csóró Leicesterje – kontrákból megélnek, a gép is ad nekik, slussz-passz.

Nem teljesen igaz.

A Reims idén mindössze 1 kontragólt szerzett, 4 db pontrúgásból született találatuk és tizenegyesből is mindössze egyetlen egyszer szereztek gólt.

A Stade de Reims ugyan keveset játssza a labdát, de ha nála van, klinikai pontossággal viszik végig támadásaikat. Csapatuk játéka leginkább jobbra balra dől (lásd még lejjebb), kidolgozott pályákkal rendelkeznek azon az oldalon és minden sorra jut egy meghatározó ember, aki sallangmentesen ellátja a feladatát.

Kölcsönök és lepattanók koktélja

Pezsgőországnak világlátott kerete van, mely részben ex-korosztályos labdarúgókból, vagy minőségi kölcsön-emberekből tevődik össze.

A jó hír, hogy szépen keverik a kártyáikat és sokoldalú játékosaik több helyen is bevethetők – azt a keveset, amit tudnak, mindig megbízhatóan szállítják. A rossz hír, hogy a Tehetségek Ligájaként eladott francia bajnokság ezen csapatában nem találni igazi gyöngyszemet, aki pár év múlva az egyik európai nagynál köthet ki.

Szemezgessünk a nevekből.

  • Édouard Mendy (27, kapus – a szenegáli válogatottban már bemutatkozott, de mindössze kétszer. A Vb-keretben sem volt ott. Igazi bravúr-kapus, rugalmas, magas, de a stabilitás nem az erőssége.)
  • Thomas Foket (24, jobbhátvéd, 2-szer volt belga válogatottban, de Thomas Meunier és Yannick Ferreira-Carrasconak több hossznyi előnye van vele szemben.)
  • Yunis Abdelhamid (31, marokkó, belső védő, 2-szer volt válogatott. Igazi Jemerson-szindrómás játékos: magasságával és fejelő készségével olyan, mintha bármit ki tudna fejelni, mivel legtöbbször a tizenhatosát takarítja, nem is nagyon szorul ki a komfortzónájából)
  • Björn Engels (24, belga, belső védő, végigjárta a szamárlétrát, de még nem volt válogatott, most kölcsönben szerepel az Olympiacostól, szerelési készségei most szépen érvényesülnek.)
  • Baba Rahman (24, ghánai balhátvéd, aki a Chelsea-ben is megfordult, kölcsönben játszik a Schalke 04-től. Igazi brusztos ember, akin látszik, hogy ott van az X-faktor, csak vagy nem dolgozott eleget érte, vagy már késő bánat, eb gondolat.)
  • Xavier Chavalerin (28, francia, a melós középpályás tipizált formája, akinek a passzai is pontosan érkeznek.)
  • Rémi Oudin (22, francia, az igazi kakukktojás – ő az akadémia terméke. Ebben az évadban berobbant, 10 gólnál tart, remek bal lába van, miközben teljesen átlagos testalkatú. Viszontlátjuk őt még egy Saint-Étienne-ben vagy egy Montpellier-ben.)
  • Jacques-Alaixys Romao (35, togói, ex-Marseille-i fenegyerek, Imbula mellett úgy tűnt, megállíthatatlan középpályát alkotnak Európában. Aztán kiderült, hogy csak Bielsa műve.)
  • Tristan Dingome (28, francia, az igazi low-profile 10-es ember, aki még a Troyes-ban sem tűnt ki igazán, most viszont szépen fordul le, nem lassítja a játékot, igazi odaillő puzzle-darabka őt nézni. Korábban balhátvéd volt, de újragondolták a szerepét)

Stade de Reims-i edző az akadémiáról indulva

A Reims edzője nem egy ismert szaktekintély, se nem rocksztár – úgy került elő az akadémia rejtekeiből, mint a Rennes-nél Julien Stéphan, mégis úgy működik vele a kémia, mint…Julien Stéphannal.

David Guion (ejtsd: Güion) egy lapos 4-2-3-1-et játszat a csapatával, keveset variál. Tavaly gólrekorddal nyerte a másodosztályú bajnokságot, idén pedig az élvonalbeli bentmaradást sikerült maximálisan túlteljesíteni.

Guion az igazi – Franciaországban oly gyakori – nevelőedző: alázatos, alapos, projekt-szemléletű, akivel lehet évente tervezni, de nem fognak vele terméket eladni.

A csapata játéka alkalmazkodó természetű, nem a proaktív szellemet képviseli, ezért nehéz elképzelni, hogy egy felsőbb polcra helyezett csapat benne látná a jövő edzőjét. Helyi szinten mindenkivel megtalálja a hangot, talán feljebb is fog jutni (elvégre a korábbi reims-i Hubert Fournier is kikötött Lyonban), de vakmerő lépésekre sosem fog vetemedni. Filozófiáról meg ne is beszéljünk.

A kiesést is kiheverő stabil hátország

Az, hogy a Reims jelenleg itt tart, nagyban köszönhető elnöküknek, Jean-Pierre Caillot-nak. A korábban a szállítmányozási szektorban mozgó Caillot szponzorként került kapcsolatba a klubbal, 2004-től vette át az irányítást és az évek alatt stabil gazdálkodást vezetett be.

2015-ben a klub bemutatta a hangzatos nevű “Horizon 2020” nevű projektet, aminek pillérei a párizsi régióból való toborzásra, a lokalitásra és a bértömeg-gazdálkodásra épült. Bevételüket a megugrott TV-s jogdíjakból növelték, de a szponzorációból is a “sok kicsi”-elv alapján sikerült feljebb kúszni, mezszponzoruk az a Hungaria nevű sportszermárka gyártó, aki regionálisan az egyik legnagyobb francia vállalat, és nem mellesleg, ugyanakkor alapították, mint a Stade de Reims-t (1931).

A klub ma 40 milliós büdzsével gazdálkodhat, amivel megelőzi a Strasbourgot, a Dijont vagy a Toulouse-t, és rendkívül szoros kapcsolatot ápol a város vezetésével. Közös projektben építették újra a Raymond Kopa edzőközpontot, összekötötték a profi csapat és a PRO2 nevű (ifi/2.vonalú) csapatuk edzéseit, így az új játékosok is könnyebben tudnak beilleszkedni.

Összességében a Reims 2018-2019-es szezonja egy felülteljesítés, amit biztosan fog követni egy visszaesés, a háttérben lefektetett alapok viszont lehetővé teszik, hogy akár hosszabb távon is megvessék lábukat az élvonalban.