Létezhet az, hogy Didier Deschamps a világ legszerencsésebb edzője?

Szerző: | 2018-07-5 | Francia válogatott, Portré

Didier Deschamps

Ez a történet egy macskáról, a szerencséről és a női nemi szervről szól. És Didier Deshcamps-ról.

Képzeljünk el egy hatalmasra nőtt, végtelen nyugalommal doromboló pihe-puha szőrgombolyagot. Egy hegyes fülű, kék szőrű teremtményt. Egy óriási cicát, ami akkora, mint egy dívány. Ezen a díványon nyújtózik el Didier Deschamps öntelten, fülig mosollyal.

Didier Deschamps, a szerencse fia

A kép a L’Equipe c. francia sportnapilapban jelent meg a 2016-es EB idején, az Izland elleni negyeddöntő előtt. Lefordítva: a macska franciául “la chatte”, ami a jószerencsét, de egyben a női nemi szervet is jelenti. Avoir la chatte egy sajátos birtokos viszonyt takar, ahol valakinek nem egy macskája/női nemi szerve van, hanem “a” macskája/női nemi szerve van. A határozatlan névelőt felváltja a határozott, utalva arra, hogy ez több, mint cica, vagy intim testrész: ez egy jelenség.

A L’Equipe négy karikaturistája dörzsöli a tenyerét; Joey Barton süvítve tüzel a Twitteren.

Didier Deschamps

Románia, Albánia, Svájc és Írország után…Izland következik a negyeddöntőben. “Mmh, ez ám Didier jó nagy cicusa”

 

Sokan úgy tartják, hogy Didier Deschamps egy két lábon járó négylevelű lóhere, aki játékos pályafutásától kezdve – szerény képességei ellenére – a sors furcsa löketei révén jutott el a legmagasabb csúcsokra. Akár hiszünk benne, akár nem, érdemes átgondolni, hogyan vélekedünk a szerencséről és mennyire felszínes mindaz, ami a labdarúgás körüli diskurzusban elhangzik.

“Szerencsénk volt, de ez sem véletlen” – Vicente Del Bosque

Mivel érdemelte ki Didier Deschamps a szerencse-gurui tisztséget? Ehhez érdemes átfutni, hogy edzői pályafutása alatt milyen ellenfelekkel találkozott:

  • A 2003-2004-es Bajonok Ligája sorozatban a csoportban az akkoriban elég fajsúlyosnak mondható PSV Eindhovent és a Deportivo La Corunát is megelőzték a csoportjukban (további ellenfél: AEK Athén), hogy aztán később legyőzzék a Lokomotív Moszkvát, a Real Madridot és a Chelsea-t is. Végül José Mourinhó Portója ellen kapott ki a döntőben.
  • 2010-2011-ben az Olympique Marseille élén a Chelsea, Szpartak Moszkva és a Zilinát sikerült legyőzni, majd a nyolcaddöntőkben a későbbi döntős Manchester United ellen kaptak ki.
  • A 2014-es világbajnokságon a csoportban Honduras, Svájc és Ecuador, majd nyolcaddöntőben Nigéria következett, később Németország ellen marad alul.
  • A 2016-os európa bajnokságon Albánia, Románia és Svájc volt a sorrend, a csoportokból kijutva pedig Írország, Izland, Németország, majd a döntőben Portugália jött szembe.
  • A 2018-as VB-n Ausztrália, Peru és Dánia alkották a csoportellenfeleket, majd Argentínán léptek túl küzdelmes meccsen. A folytatás jelenleg is íródik.

Gilles Vervisch egy francia filozófus, másodállásban futballrajongó. Könyvében, a De la tete aux pied, Une philosophie du jeu c. könyvében a szerencsét úgy definálja, mint “minden, ami nem az embertől függ. Ez az aspektus Machiavellinél is visszaköszön. A szerencse az erénnyel áll szemben, ami esetünkben a játékosok tehetségét és szorgalmát jelenti. A sajátossága, hogy olykor ha meg is teszünk minden tőlünk telhetőt a siker érdekében, mégis előfordul, hogy elbukunk a végén. És fordítva is igaz: néha csak a minimumot teljesítjük és mégis sikerül elérnünk, amit akarunk egy kis szerencsével.”

Didier Deschamps

Visszatért Deschamps macskája. “Úgy érzem, hamarosan óriásira kell nőnöd!” (majonéz, kacsazsír)

 

Ezt a jelenséget kutatta 10 éven keresztül Richard Wiseman, a Hertfordshire-i Egyetem pszichológus professzora. A The Luck Factor keretében olyan önkéntesek jelentkezését kérte, akik kifejezetten szerencsésnek, vagy ellenkezőleg, balszerencsésnek érezték magukat addigi életük során.

Wiseman elsősorban azt vizsgálta, hogy létezik-e olyan tényező, ami szerencséssé vagy balszerencséssé tesz. A vizsgálat során arra lett figyelmes, hogy különbség van aközött, ahogyan a két csoport a lehetőségeket és a kevésbé szerencsés fordulatokat kezeli. Vizsgálatában egy újságot átnyújtva arra kérte az önkénteseket, számolják meg a lapban található fényképeket: a magukat balszerencsések vallók átlag két perc alatt számolták össze, a szerencséseknek mégis elég volt néhány másodperc. Hogy miért?

A trükk abban állt, hogy Wiseman az újság második oldalán elhelyezett egy hirdetést, melyen az állt: “Fejezd be a számolást, az újságban 43 kép található”. Az üzenet fél oldalt foglalt el, a magukat balszerencsésnek ítélő emberek mégsem vették észre, mert a kiadott feladatra figyeltek.

Wiseman fő megállapítása az volt, hogy az önmagukat szerencsésnek tartó emberek nyitottabbak az újdonságokra, képesek ott is meglátni a lehetőséget, ahol nem is keresték. A bejáratott útvonalak, a megszokott rutin ennek megkopását, a szerencse elpártolását hozhatja.

Ez a megújuló szemlélet színtisztán Didier Deschamps-ra vall. Ha nem is jár úgy a nagyvilágban, mint a Bayern edzőközpontjába Buddha-szobrokat felállító Jürgen Klinsmann, figyelme sosem lankadt, eddigi edzői pályafutása alatt időben vette észre az intő jeleket.

Nekem az számít, hogy melózzak. – Zinedine Zidane

Didier Deschamps minden jelre tudott reagálni. Nem biztos, hogy a legjobb módon, de aktívan, általában a csapategységre és kohézió megtartására törekedve. És legfőképp: melózott. Ha a szerencséről említést teszünk, akkor a szembejövő kihívásokról és konfliktusokról is szót kell ejteni.

Ne feledjük, hogy Deschamps 2012-ben érkezett a francia válogatotthoz, mely ha nem is szégyenteljes, de kissé suta EB-szereplést tudott maga mögött. Kezdettől fogva kihangsúlyozta, hogy számára nem az egyéniségek, hanem a közösség lesz az elsőrendű és szívfájdalom nélkül fogja kirakni a bomlasztó embereket a csoportból. A zsongó Nasri nem vette ezt jó néven és 2014-re már nem tarthatott a csapattal a világbajnokságra. A csapattársa zsarolási ügyébe belekeveredő Karim Benzema köpködéseiről 3 éve próbál nem tudomást venni.

Mindeközben az idei vébére úgy készült fel, hogy teljesen elengedte a leépült Mathieu Valbuena kezét, új szélsőhátvédeket talált a korábban újraaktivált Patrice Evra és Bacary Sagna helyett, nagy nehezen beépítette Payetet, hogy az utolsó pillanatban elveszítse, nem volt rest Anthony Martialt otthon hagyni és Adrien Rabiot-nak is nemet mondani, ezalatt szabad teret és feltétlen bizalmat adott a Varane-Pogba generációnak, új kulcsembert talált Tolisso személyében, közel egy évig nélkülözte Fékirt és beépítette a még cumisüveges Mbappé-Dembélé óvodás-csoportot. Döntések, alkalmazkodás és nemet mondás dögivel.

Didier Deschamps

– Mi a baja? – Azt hiszem, van egy bolhája! (Argentína előtt, Messire utalva)

Ha még egy erényt kellene kiemelni a francia kapitánynál a csapatkezelés és a kemény döntések meghozatala mellett, akkor a jól megválogatott csaták időzítését lehet idesorolni. Szövetségi kapitányi pályáját eddig alapvetően 3 meccs határozta meg:

  • 2012 – Franciaország – Spanyolország – Az akkor még csúcson pörgő spanyol válogatott ellen idegenben szerzett 1-1-gyel elérte, hogy a francia csapat újra elhitte, hogy van keresnivalójuk a nagyok között. Az első nagy fordulat mentális fronton.
  • 2013 – Ukrajna – Franciaország – Csúfos 2-0-ás vereség Kijevben, csodaszámba menő 3-0-ás fordítás Párizsban. Mamadou Sakho és Karim Benzema megmentik a hazát, Deschamps az első meccs taktikai kudarcait korrigálja a visszavágóra. Taktikai és mentális fordulat, női nemi szerv helyett egy jókora zacskóval, ott lent.
  • 2016 – Franciaország – Németország – Az EB talán legrondább meccse, ahol az a bizonyos szerencse Schweinsteiger kezére pattintja a labdát, miközben a válogatott az addigi hozzáállásával ellentétben lemondott a labdáról. Pragmatizmus-iskola, érettségi, jeles.

/Jelen pillanatban (2018. július 5.) a vébé még tart, az argentinok elleni meccstől egyelőre tekintsünk el./

Amivel Didier Deschamps rendelkezik, az nem a puszta szerencse, hanem az a jelenség, amit a franciául réussite-nek hívnak. Magyar fordításban ez sikert, sikerességet jelent, tartalmában attól különbözik a szerencsétől, hogy ennek bekövetkeztét valamilyen erőfeszítés előzi meg (ellentétben a fába becsapódó villámtól). A réussite mögött nincs tétlenség, hanem valamilyen kapcsolata van az említett erénnyel és érdemmel. Amikor egy csatárnak “réussite”-je van, az azt jelenti, hogy mindent megtett, hogy gólt lőjön és a bizonytalanságban egy kis hátszelet kapott valahonnan. Mintha a szerencse megjutalmazná az erényt.

Mi az, amikor valakinek nincs réussite-je? Amögött gyenge próbálkozást, keserves vergődést, kishitű téblábolást lehet feltételezni.

Amikor minden rendben van, mégsincs semmi rendben.

Franciaország 2002-ben rúgott gól nélkül esett ki a világbajnokságról, amit teljesen megérdemelt eredményként könyvelnek el. Azon a tornán 3 meccs alatt 5-ször rúgtak kapufát. Németország a 2018-as VB-n az egyik legmagasabb elvárt gólszámmal (xG) búcsúszott a tornáról.

Napóleon azt mondta, hogy a csaták megnyeréséhez jó katonák és szerencse kell. Didier-nek mindig is kijutott az utóbbiból, néha már azt gyanítom, hogy a születésekor beleesett egy szenteltvizes tálba. – Michel Platini

Rengeteg iskolája és felosztása létezik az emberi hitrendszer értelmezésének, de ha le akarjuk egyszerűsíteni, kétféle – egymást nem kizáró – felosztás közül választhatunk.

Tegyük fel, hogy egy eseménynek kell megtörténnie velünk ahhoz, hogy kedvező helyzetbe kerüljünk (mondjuk sikerüljön egy vizsga, felvegyenek egy munkahelyre, vagy egy kocsmai sörözésen megnyerjük a darts-versenyt). Nem tudjuk, hogy az eseménysorozat miként fog bekövetkezni, a körülötte lévő bizonytalanság mindig ott lebeg.

Didier Deschamps

Cavani állítólag “szúró fájdalmat érzett a vádlijában”.

Az egyik olvasat szerint azt gondoljuk, hogy kontroll a mi kezünkben van, a másikban, hogy rajtunk kívülálló okok vezérlik a sikert, így azt, hogy hova jutunk, egy külső tényezőtől függ. Előbbi eredményezi, hogy nagy erőfeszítést fektetünk a felkészülésbe: minden könyvet és jegyzetet elolvasunk többször; puskát készítünk a dolgozathoz; a legszebb öltönyünket vesszük fel a felvételire; begyakoroljuk a kérdéseket; összehaverkodunk a HR-essel; hunyorítunk a szemünkkel, hogy jobban koncentráljunk, mert már érzzük a hatodik sör hatását.

A másik olvasatban a rajtunk kívülálló tényezőkre bízzuk magunkat, ezért cselekvés-sorozatot gyártunk, nehogy megharagudjanak ránk a fentiek: sót dobunk magunk mögé; minden kéményseprőnek előre hangosan köszönünk az utca túloldaláról; a szerencseszámunkat választjuk vizsgatételnek; a kedvenc csokinkat esszük; bevisszük a játékmackót; a kabala-alsógatyában megyünk a felvételi elbeszélgetésre; fohászkodunk egy istenséghez, hogy segítsen nekünk.

A két csoport között létezhet átjárás, de előfordul, hogy valaki csak az egyikbe sorolja magát. Az érdekesség pontosan ebben rejlik: mindegy, hogy mi az igazság, sokszor az, hogy miként vélekedünk a kérdésről, önbeteljesítő jóslattá válik. Aki hisz a sorsában, hisz a réussite-jében, az mindent meg fog tenni, hogy a jó ajtón kopogjon be.

De mit gondol maga az alany kérdésről? Láthatóan nem sokat. Amikor szembesítik Didier Deschamps-ot fokozott szerencsejével, először komolytalanul veszi a kérdést, ironizál, később elfogadja a szerencse létezését, majd összefüggésbe hozza a befektetett munkával. Csapong, kapkod, tudja, hogy valamiféle csiszolt választ kellene adnia a témáról, de mégsem tehet úgy, mintha nem létezne a jelenség. Nincs kiforrott véleménye, mélyfilozófiai kötődése a kérdéshez. Látszólag sosem mélyült el benne. Ha a szerencse személy lenne, úgy jellemezné, hogy igen, ismerem, találkoztam már vele, köszönőviszonyban vagyunk, de semmi több.

Didier Deschamps

Zizou, nem láttad a macskámat? Már mindenhol kerestem.

 

Deschamps-nak persze vannak hibái, hiányosságai.

Ha képes is volt megváltoztatni egy válogatottat a maga képére, a tágan vett labdarúgást biztosan nem fogja forradalmasítani. Labdarúgó évei alatt olyan környezetben szocializálódott, ahol a hívószó elsősorban a csapategyensúlyra vonatkozott. Két legmeghatározóbb edzője és mentora, Aimé Jacquet és Marcello Lippi egyaránt hittek a zongoracipelők (védekező típusú játékosok) és szólisták (szabadabban hagyott támadójátékosok) harmonikus muzsikájában. Ha hozzá, a zongoracipelőhöz került a labda, azt mielőbb a szólistáknak kellett adni, ha elvesztték azt, vissza kellett szerezni, hogy újra átadhassák a hangszereket. Egy gond volt: csapataiban a szólisták nem mindig védekeztek foggal-körömmel, a csapatot megalkotó tervezők ezért minél szilárdabb alap letételére törekedtek. Ha ez 7 védekező típusú játékost jelentett a labda mögött, akkor nem voltak restek betenni akár egy Chrstian Karembeu-t egy világbajnoki döntőbe.

Deschamps játékkoncepciója mögött ez a felfogás áll. Mindegy a játékrendszer, az alakzat. A lényeg, hogy sose engedjük túl nagy teret az ellenfélnek és adjunk meg mindent a réussite-nek. Okozzunk minél több problémát a másiknak, a magunk sorait pedig rendezzük. Ezért képes szenvedni kis csapatok ellen a csapata és ezért képes lelépni egy világverő csapatot a kulcsfontosságú momentumokban.

Minden közhely alapja egy részigazság, amit unalomig ismételtek, de Deschamps pályafutásának egyszerű, de fontos tanulsága van: a trófeákhoz vezető út nem pusztán a tehetségről és szerencséről szól. Ravaszság, kellő rugalmasság, éberség és a jól megválasztott pillanatokban való fellépés, ami meghatározta eddigi játékos- és edzői pályafutását.

A szerencse értelmezése ezért nem egy meglévő csillagzat meglétét, sokkal inkább több tényező együttes jelenlétét feltételezi. Kizárólag erre támaszkodni egyszerű lerövidítés lenne, amitől megfosztjuk magunkat, hogy a teljesítményét a maga valójában lássuk. Deschamps minden hibája ellenére is megérdemli, hogy a szerencséje mögötti munkásságot figyeljük.

Ki tudja, lehet, hogy abban áll a szerencse.

Christophe Szabo

Christophe Szabo

Az Omlett du fromage-on nincsenek gyorshírek, élő eredmények és meccsfelvezetők. Vannak viszont összeállítások, elemzések, interjúk és vitatémák a francia foci legkülönbözőbb részeiről.