A Paris Saint-Germainnél fellélegeztek: a katari átvétel utáni idők első sportigazgatója visszatért és újraszabhatja a tervrajzokat. A párizsi vezetés arcot és hangot adhat az új lendületre váró projektnek.
Posztra cseréltek Párizsban: Antero Henrique sportigazgató 2 évnyi munka után közös megegyezéssel távozik, a klubnál korábban játékosként és szakmai vezetőként is megfordult Leonardo pedig jókora reményekkel érkezik.
Stratégiai szempontból a hír egyszerre magától értetődő és váratlan. A klub folyosóin hónapok óta folynak pletykák arról, hogy “odafenn” a feszültségek pattanásig feszültek, a kérdés csak az volt, ki issza meg ennek a levét. A hatalmi gócpontoktól átszőtt klubban most olyat léptek, amit korábban nem: egyetlen elem lecserélésével egy szakmai kérdésekben kompetens és befolyásos embert sikerült behozniuk, aki véget vethet a játékosuralomnak, lenyugtathatja a kedélyeket és újraindíthatja a párizsi motort.
A Paris Saint-Germain bőven kapott hideget-meleget az elmúlt években, kezdve onnan, hogy katari felvásárlás óta sorra nyerik a hazai bajnokságot, de a zászlajukra kitűzött Európai hódításban minden évben megbotlottak a küszöbben. “Klubkultúrát nem lehet pénzért venni” – hangzik el a savazók szájából, ami, lássuk be, nem áll messze a valóságtól, csak eltekint a klub múltjától.
Az igazgató úr pillanatnyilag nem elérhető
Párizst mindig is átszőtte a káoszkultúra. Így volt ez, amikor a hetvenes években, amikor frissen alapított klubot átvette a divattervező Daniel Hechter, hogy a stadionból egy VIP-dzsembori helyszínt szabjon, majd egy kettős számviteli botrányban megbukjon. A kilencvenes években a Canal+ tuladonosok egy elfajult mesterséges szembenállást építettek fel a rivális Olympique Marseille-jel szemben, miközben az túlbuzgó ultra-mozgalmat sem tudták kordában tartani. A kétezres évekre (ismét új tulaj: Colony Capital) a sportszakmai bizonytalanság folyamatos jojózáshoz vezetett, a dobogós helyezéseket a kiesés elleni küzdelem jegyében töltött évek váltották.
A PSG gondja mindig is ez volt: a klubot politikai érdekek mentén mozgatták. Olyan döntéshozók foglaltak el kulcsfontosságú szerepeket, akikből vagy a megfelelő készség, vagy a józan ész hiányzott. Katar megjelenésével pedig – ahol az imázs fontossága minden eddiginél magasabbra volt tekerve – ez hatványozottan igaz lett.
Ezért köttetett a Neymar-deal. Ezért vannak a katari és dél-amerikai haknik. Ezért van Air Jordan-logó a Bajnokok Ligája-mezeken. Ezért vannak mandarin-nyelvű karakterek a játékosok hátán. Ezért szól minden a játékosok vörös szőnyeges bulijairól. Párizsban elsősorban márkát építettek, nem klubot.
Antero Henrique 2017-es kinevezése egybevágott Neymar megvásárlásával, ami önmagában egy elterelő hadművelet volt a Barcelona elleni 6-1-es remontada után. A Porto korábbi második embere a szuperügynök Pini Zahavi, valamint brazil kapcsolatai révén le tudta ütni az átigazolást, miközben minden energiáját bedobta a szárnyait bontogató Kylian Mbappé megszerzéséért. Az elmondások szerint az, hogy a Henrique személyesen ment el Monacóba tárgyalni, míg a Real Madrid csak egy SMS-ben üzent, hogy szeretettel várják a fővárosban, a PSG javára döntötte a mérleget.
Ezután viszont szinte semmi nem történt. Henrique a pénzügyi fair play fogságába került, és bár jó áron értékesített (Gonzalo Guedes, Javier Pastore, Yuri Berchiche és Odsonne Edouard közel 100 millió euró összértékben távoztak), a keret egyensúlya szörnyen elbillent, bizonyos posztok ordítanak az erősítésért. A fontosabb vezetői feladatokra saját embereit ültette be, akik az árnyékban dolgoztak, az akadémiáról felhozható tehetségeket izmozás révén próbálta megtartani, miközben azok egyre nagyobb árkot láttak a nagy csapat és korosztályos tagozatok között. Adrien Rabiot szerződés-hosszabbítása egy túlfeszített, a francia médiába átgyűrűzött szappaonperává fajult. Utolsó intézkedései között felszámolta a PSG tartalékcsapatát a vezetőedző Thiago Motta és a helyi igazgató, Bertrand Ruzeau tudta nélkül.
Henrique viszont legfőképpen nem kommunikált. Semmit nem lehetett tudni irányelveiről, döntéseiről, a távlati kilátásokról. A helyére érkező Leonardo ennek tökéletes ellentettje.
Arc, telefonkönyv, meggyőzőkészség
A brazil válogatottban két világbajnoki döntőt játszó (az egyikben nyert, a másikban rosszul fogta Zidane-t) ex-támadó középpályás volt a katari hatalomátvétel utáni idők mozdonyvezetője.
Leonardo gyűjtötte össze a csapat ma is fennmaradt magját (Marco Verratti, Thiago Silva, Edinson Cavani) és Lucas, vagy Zlatan Ibrahimovic megszerzése is a nevéhez fűződik. Két éve alatt igazi helikopter-vezetőként viselkedett: szimata volt a jófogásokhoz, beszólt és ölelt, kinyilvánított és párbeszédbe elegyedett, néha akár a szerepkörén túllépve is rálépett Nasszer El-Khelaifi klubelnök bütykére.
Távozását egy francia bíró ellen hirtelen felindulásból elkövetett bodicsek okozta, ami után a vezetőség elengedte a sportigazgató kezét. Az azóta eltelt időben az AC Milannál töltött be hasonló tisztséget, ahol Krzysztof Piątek, Lucas Paqueta is az ő hívására választotta a rossoneriket, első ott töltött ideje alatt pedig Kakát, Thiago Silvát és Patot sikerült elcsábítania.
Ennek ellenére Leonardonak nehezebb dolga lesz, mint 2011-ben volt. Akkoriban a FFP szabályozásai nem kötötték gúzsba a kezeit, most folyamatosan lóg Demoklész kardjaként egy átigazolási eltiltás lehetősége. Igazolásai az új felállásban még frissnek hatottak, mára kevesebb hibázási lehetősége maradt. És legfőképp, sürgeti őt a katariak türelmetlensége, ezért a következő 2-3 átigazolási időszak perdöntő lesz a folytatásra nézve.
Hozzáállásáról sokat sejtet az elmúlt napokban előbukkant nyilatkozata 2017-ből, Neymar megvásárlása után: “A klubnak kell a legerősebbnek maradnia. Neymar az Neymar, Cristiano az Cristiano Ronaldo. A klub ettől még egy intézmény, amit tisztelni kell, az fogja vezetni a projektet, nem Neymar.”
Legfőbb feladata a kráteres lyukakkal átszőtt párizsi keret újravakolása lesz. Középpályást kell találnia Marco Verratti mellé, mögé; a Cavani mögötti egyetlen támadó opciót jelentő Eric Maxim Choupo-Moting cseréje vagy pótlása is felkerül a to-do listára, miközben a Thiago Silva utáni időket is meg kellene alapoznia, nem mellesleg, Gianluigi Buffon távozása után a kapuskérdést is meg kell oldania Thomas Tuchel vezetőedzővel.
Leonardo kinevezése pozitív a PSG-nek: végre van sportigazgató, aki a nulláról indulva, tiszta lappal tud leülni Thomas Tuchellel átbeszélni a keretigényeket. Adott egy vezető, aki ismeri a legmagasabb versenyszintet és Párizsban is pontosan tudja, merre van a mosdó és a menza. Vezetésével a klub ráállhat egy pályára, amivel kiegyenesedhetnek és nemcsak bukszában, de kompetenciában és befolyásban is felveheti a versenyt az európai elittel.
