Leonardo Jardim, az AS Monaco jelenlegi edzője természetesen nem egyedül dolgozik. Segédje, Miguel Moita elsősorban a videós elemzésekért felel, mellette Joao Sacramento az, aki a versenytársak figyelésével és a fiatalok becserkészésével foglalkozik. Sacramento korábban dolgozott a wales-i válogatottnál, a 2014-es VB-n pedig az argentin válogatott alkalmazta tanácsadóként. Tanulmányait a University of South Wales-nél végezte el, UEFA A licenszes edző, jelenleg a teljesítmény- és coaching tudományának mesterképzését végzi.
Az alábbi beszélgetés egy monacói szurkolói oldalon jelent meg 2015 februárjában, alább a teljes interjú fordítása olvasható. Interjúsorozatunkban foglalkoztunk már Claude Onestával, aki a labdarúgás és a kézilabda közti párhuzamokat boncolgatta.
Sacramento elképzelései ha nem is forradalmiak, de segítenek abban, hogy megtanuljuk az ő szemüvegén keresztül olvasni a labdarúgást. Kifejezetten érdekes, ahogy a heti edzésprogramjukat osztják be és igazi profizmusra vall, hogy milyen elemzési megközelítéseket használ a versenytársak figyelésénél. Végül kiderül az is, hogy hol helyezkedik el a “játékfilozófia vs. helyzeti alkalmazkodás” kérdésében.
***
Amikor az ellenfél labdabirtoklási fázisait elemzed, mire fordítasz kiemelt figyelemet?
Labdabirtoklásnál alapvetően három különböző szakaszt szoktam megfigyelni:
1 – Gyorsaság és kihozatal – itt azt próbálom leírni, ahogy egy csapat kihozza a labdát. Például: Melyik játékost keresik, kit akarnak elsősorban megtalálni? Hogyan kezelik a *második labdákat? Hosszú labdákkal próbálkoznak-e?
* Második labdának hívják azokat a helyzeteket, amelyeknél jellemzően egy magasan felívelt labdát a védekező játékos visszafejel, de a labda nem hagyja el egyértelműen az adott zónát, így egy játékos sem szerezte meg a labdát oly módon, hogy tovább tudja játszani.
2 – Építkezés – vagyis a széleken vagy középen zajlik-e a játék felépítése. Azt figyelem, hogy középen ill. a széleken vezetett labdák mellett ki az, aki az egyes blokkokat összeköti, ha mondjuk a szélsők feljebb tolódnak.
3 – Befejezés – azt figyelem, milyen módon érkeznek a tizenhatos előterébe. Átugranak bizonyos vonalakat, vagy rövid passzos játékkal jutnak el oda?
Amikor fiatal tehetségeket mész felderíteni, egyforma súllyal figyeled a taktikai és technikai készségeket?
Ezt nagyon nehéz megmondani, hogy melyik tényező fontosabb a másiknál. A labdarúgást globális módon kell megközelíteni, itt a taktikai és a pszichológiai készségek mellett a technikai és fizikai tudás is szerepet játszanak. Lehetetlen egy-egy aspektust kiemelni és mellette kizárni a többit. Előfordulhat, hogy egy csapat érti az edző által lefektetett taktikai utasításokat, de ha a játékosok technikai készségei korlátosak, a taktikát sem fogják tartani, ezzel pedig borul a hatékonyság. Ez részben pszichológia is. Egy csapat lehet jól összerakva taktikailag, de ha bizonyos tényezők kihatnak a játékosokra, ugyanúgy befolyásolni fogják a technikai és taktikai aspektusait a mérkőzésnek.
Hogyan változik az elemzésed akkor, amikor egy csapat nem birtokolja a labdát?
Ugyanúgy 3 részre bontom ezeket a periódusokat:
1 – Felső blokk – először is felmérem a csapat viselkedését, amikor az ellenfél hátulról próbálkozik a támadással. Figyelem, hogy hol van a letámadás első vonala és ehhez kapcsolódóan azt, hogy mennyire engedik-e kijönni az ellenfelet vagy már a térfelükön letámadják őket.
2 – Középső blokk – itt arról győződök meg, hogy a blokk mennyire kompakt és laza. Azt figyelem, hogy a vonalak között mennyire szabadul fel hely, vagy hogy ez a tér úgy alakul-e ki, hogy az egyes oldalak között variálnak a labdával. Figyelem továbbá az utolsó védelmi vonal helyzetét, hogy alakulnak-e ki olyan rések, amiket ki lehet használni.
3 – Alsó blokk – ebben a csapat viselkedését figyelem a pálya alsó harmadában. A támadó szélsők visszazárnak, hogy ezzel támogassák a szélső hátvédet? A belső védők biztosan tartják a védekezés utolsó vonalát? Hogy reagálnak a befutásokra? Igyekszem olyan játékhelyzeteket felismerni, amelyek előfordulhatnak bármelyik meccsen.
Mennyire lehet alaposan belemenni a rögzített szituációk elemzésébe? Mit lehet ott kiemelni és átadni?
Az internettel és a közvetítések magas számával a profi elemzőknek számtalan eszközük áll rendelkezésre, hogy mélyebb elemzéseket készítsenek. Az egyik ilyen következménye a taktikai fegyelem erősödése lett. Manapság a legtöbb profi csapat elsajátítja a játék alapjait – legfőképp a védelmi helyzeteket. Nehezebb megnyitni a helyeket, így megtalálni a hibát az ellenfél játékában. Ezért is nőtt meg a rögzített játékszituációk elemzésének fontossága, mert valós gólhelyzeteket jelentenek. Legalább olyan fontosak, mint bármely más játékhelyzet.
Az elemzésük nehéz és időigényes. Sok edző emiatt ezt a feladatot a kapusedzőknek szokta delegálni. Általánosságban véve ők azok, akik a legtöbb tapasztalattal rendelkeznek a játék ezen részéről és ők tudnak a legjobb tanácsokkal szolgálni. Nálunk a Monacónál a kapusedző készíti az első ilyen elemzéseket. Ezután hetente összeülünk, ahol megosztjuk egymással a meglátásainkat, megvitatjuk a kétséges pontokat és a döntést követően a játékosok felé tolmácsoljuk mire jutottunk.
A heti edzéstervben mikor kezdi el az edző elemezni a soron következő ellenfelet?
Normál helyzetben egy profi edző a mérkőzést követő 2 napon belül próbálja meg kiküszöbölni a felmerült negatívumokat az előző meccsről. Az esetek többségében akkor kezdünk el foglalkozni az ellenféllel, amikor a fizikai munkával foglalkozunk. Olyan gyakorlatokat végeztetünk el, ahol a zónák tágasabbak, mindezt hosszabb időtartamokon. Ez hasonlít a leginkább a mérkőzés helyzetéhez, ekkor reprodukáljuk azokat a forgatókönyveket, amelyekkel a meccs napján találkozhatunk.
Ez a legintenzívebb edzés a héten – ez azon a napon történik, amikor a játékos kellően feldolgozta és kipihente az előző mérkőzést (fiziológiai és pszichológiai szempontból a fáradtság kipihenése a meccset követő 72 órába telik). A játékosok ekkor tudják a leghatékonyabb módon feldolgozni az információt. Fontos a tudat, hogy még van egy vagy két nap, amíg a játékosok rá tudnak pihenni és az információ is le tud ülepedni. Amikor egy héten két meccset játszunk, a felkészülést PowerPoint prezentációkkal és videókkal biztosítjuk, mert a játékosok ekkor pihenő fázisban vannak, nem tudunk akkora fizikai munkát végeztetni velük.
Ha a csapatból valaki ismeri az ellenfelet (ott játszott korábban, többször lépett fel ellenük), szoktak tőle is begyűjteni információt, vagy csak a saját meglátásaikra hagyatkoznak?
Teljesen normális erről röviden elbeszélgetni a játékossal, ettől lesz teljesebb az elemzés, de minden esetben a mi megfigyelésünk a legfontosabb. Rafa Beniteznek volt nemrég egy érdekes javaslata, miszerint a nyári átigazolási időszak még a bajnokságok megkezdése előtt érjen véget, mert szerinte így nem tud kellően felkészülni taktikailag, hiszen bármelyik eligazoló játékos kiszivárogtathatja a korábbi csapatában használt munkamódszereket.
Egy csapat mire figyeljen inkább: az ellenfél semlegesítésére, vagy a saját játékstílus alkalmazására?
Azt gondolom, hogy a rendszerünket az ellenfél alapján kell hangolnunk, de anélkül, hogy elveszítenénk az identitásunkat. Ha az ellenfél mondjuk gyémánt-alakzatban (jellemzően a 4-1-2-1-2-es, vagy 4-4-2-es felállás rombusz középpályával) áll fel, a játékunk pedig három hátvédre épül, nem fogjuk módosítani a taktikánkat csak emiatt. Helyette viszont megkérhetjük a szélsőinket, hogy húzódjanak befelé, vagy a szélső hátvédeinket, hogy helyezkedjenek alacsonyabban, hogy ezzel is segítsék a középpályásainkat. Szintén megoldás, ha egy magasabb védelmi vonallal vágunk neki. Ha az ellenfél nagy teret hagy maga mögött, megkérhetjük a szélső támadókat, hogy használják ki ezt a gyengeséget, ahelyett, hogy a befelé megindulásokat erőltetnénk, hogy ezzel a pálya közepén alakítsunk ki létszámfölényt. Ez csak néhány példa, amivel a gondolkodást lehet hangolni anélkül, hogy a játékidentitásunkat a kukába dobnánk.
A játékfilozófiát mindig meg kell tartani, mert rengeteg idő mindezt elsajátítani. Az edzőnek fokozatos módon kell felépítenie, egyszerű gyakorlatoktól kezdve az egészen komplex megoldásokig. Az ismétlés az, amivel a játékosok elsajátítják azokat a játékmódokat, amiket évközben fogunk használni.
Összefoglalva, nem gondolom, hogy egy edzőnek mindent fel kell borítania ahányszor egy új ellenfél jön. Azok a csapatok, amelyek mindent feladnak, hogy ezzel zavarják az ellenfelet, jellemzően nagyon erősen kezdenek, de idővel mindig hibáznak és gólokat kapnak. Miért? Azért, mert hiányoznak azok a kapaszkodók, amiket a játékfilozófia nyújt. Amikor stratégiát váltasz, addig hatékony a dolog, amíg az agyi vérkeringés normális. Amint vérnyomás megváltozik a fáradtság miatt, az agy sem tud olyan intenzitással dolgozni, mint a mérkőzés elején és a hibák is természetesen megjelennek.
Ha összhangban játszol a filozófiáddal, ez a folyamat nem jelenik meg, az automatizmusok jelen vannak az agyadban, mert a szisztematikus ismétlések által rögzült. Következésképp, a test mindig képes lesz döntéseket hozni, függetlenül a fáradtságtól.
Ha fiatalokat edzenél és lenne egy órád egy torna előtt, hogy megfigyeld az ellenfelet, mit néznél meg elsősorban és hogyan osztanád be az idődet?
Ilyen helyzet gyakran előfordul, amikor rövid idő alatt kell felmérned valamit. Először is, a legfontosabb azt eldönteni, hogy mi a kontextus. Azzal a szándékkal vagytok ott, hogy győzzetek, vagy hogy képezzétek magatokat? Azt gondolom, hogy amikor a képzésen van a hangsúly, az ellenfél felmérése kevésbé fontos, mint amikor győzelmi kényszer van. A legfontosabb a fiatalok képzésekor a klub által meghatározott játékfilozófia elsajátítása. A figyelem ilyenkor a saját csapatra, annak játékára, építkezésére irányul, nem az ellenfélre. Ilyenkor a statisztikai mutatók is jobban a hasznunkra válnak, mert azokat figyelembe véve hatékonyan tudjuk fejleszteni minden játékos egyéni és kollektív képességeit.
Amikor egy véletlenszerű meccset nézel a szabadidődben, mit nézel meg leginkább?
Először is, szabadidőmben messze nem fordítok akkora figyelmet az elemzésre, mint a profi munkám során. Ha meccset nézek, igyekszem szórakozni és átérezni a sport érzelmi oldalát. Meccset elemezni nagyon sokszor fárasztó pszichológiailag. A látásod 22 játékos mozgására terelődik, emiatt nem tudsz az érzelmi tényezőkre úgy figyelni, mint egy átlag néző. De szeretem nézni, hogy két csapat hogyan próbálja meg semlegesíteni a másikat a pályán, milyen eszközökkel próbálják megtörni az ellenfelet. Végül pedig a technikai részére is figyelek, szeretem megfigyelni egyes játékosok képességeit, a párharcokat és a játékuk eleganciáját.
Tetszett, amit olvastál? Kövesd az Omlett du fromage-t Facebookon, hogy ne maradj le a következő posztokról!