Ki lesz a francia foci bajnokság 2. helyezettje?

2015-08-11 Francia bajnokság, Ligue 1, Lyon, Monaco, Összeállítás, PSG, Vitatéma 8 hozzászólás

francia bajnokság-2-helyezett-psg-om-monaco-saint-etienne

Utal-e bármi jel arra, hogy nem a Paris Saint Germain fogja nyerni a francia bajnokság 2015/2016-os sorozatát?

Ha sorra vesszük a nyári történéseket, nem találunk túl sok ellenérvet. A nyári átigazolási időszak során a PSG költötte a legtöbbet játékosokra (miközben a legkevesebbet kaszálta be játékosok eladásából), minden kulcsjátékosa a helyén maradt, Laurent Blanc amiatt vakarja a fejét, hogy Di Mariát Cavani vagy Lavezzi helyén játszassa-e, egy helyi sportfogadási oldal felmérése szerint pedig a regisztráltak 63%-a a PSG-t jósolja végső befutónak. Ha mindez nem lenne elég, a France Football egy asztrológust is felkeresett valamelyik bulvármagazin hátoldaláról, hogy nézzen bele az üveggömbe. Nos, az eredmény nem hozott meglepetést.

Közönyös legyintéssel keveredő kíváncsisággal lehet nekivágni ennek az idénynek, mert bár úgy tűnik, hogy a francia bajnokság kártyái hosszú évekre le vannak osztva, az egyes szereplők potenciális útjai még hozhatnak érdekes újdonságokat. Az alsóházi csapatok játékosállományuk alapján egyre homogénebbek és regionális elhelyezésüket tekintve egyre színesebbek, a felső-középmezőnyben a számos eltérő üzletpolitika miatt átrendeződés várható és a teljhatalmú párizsiak egyik fő kihívása, hogy képesek lesznek-e belépni az európai legfelsőbb elit körökbe.

Párizsban mindent ugyanígy, csak jobban

Laurent Blanc, a párizsiak edzője szerint “A PSG-vel most már mindenki számol és rendszert csináltunk abból, hogy a bajnokság első helyén végzünk. Továbbra is az a célunk, hogy ott végezzünk az élvonalban. És elmondhatom, hogy a Bajnokok Ligájában sem szeretnénk a negyeddöntőknél megállni.” – Blanc nyilatkozata alapján a legkiváltságosabb szereplőnek van az egyik legnehezebb dolga: tavaly triplázni tudtak a hazai tornákon, ennél kevesebb elérése egy korai BL-lebőgés mellett biztosan az Elnök úr vesztét jelentené. Örvendetes viszont, hogy a PSG tett az ügy érdekében, mégpedig úgy, hogy magához képest visszafogottan költekezett.

Játékosok, akik idén elhagyták a Ligue 1-t:

Cabaye (Crystal Palace), André Ayew (Swansea), Jordan Ayew (Aston Villa), Gignac (Club Tigres), Payet (West Ham), Imbula (Porto), Kondogbia (Inter), Falcao (Chelsea), Ferreira Carrasco (Atletico Madrid), Simon Kjaer (Fenerbahce), Origi (Liverpool), Kanté (Leicester City), Sylla (Aston Villa), Tabanou (Swansea), Erding (Hannover), Gradel (Bournemouth), van Wolfswinkel (Norwich City)

A párizsiak játéka Di Maria érkezéséig kicsit sem tűnt úgy, hogy érdemben változni fog. Addigi legkomolyabb igazolásuk a stabilan, de nem kiemelkedően teljesítő Sirigu helyére szerződtett Kevin Trapp volt. A korosztályos német válogatott kapus profilja illeszkedik a kor trendjéhez: magas, atletikus felépítésű és lábbal is magabiztosan be tud kapcsolódni a játékba. Mivel Blanc erősen hisz a labdatartás szentségében, nem kizárt, hogy hasonló szerepkörben látjuk majd viszont, a Guardiola-féle Bayernben Neuert, aki a söprögető és első indító-szerepköröket is be tudja tölteni egyszerre.

A PSG több éve tartó kirakós játéka azonban idén állhat össze igazán. Angel Di Maria – hosszú huzavonát lezáró leigazolásával – olyan elemmel bővül a támadó sor, mellyel a csapat szintet léphet a nemzetközi porondon. Az argentin szélső nemcsak remek labdakezelésével, de helyzetfelismerésével és gyilkos ösztönével járulhat hozzá az előkelő BL helyezéshez. Di Maria nemcsak a nemzetközi szereplők felé egy üzenet, játékával is hozzájárulhat a szintlépéshez. A PSG egyik gyenge pontja ugyanis, hogy sokszor küzd a felállt védelmek ellen, kontrajátéka sem kimagasló, Ibrahimovic és Pastore mellett azonban di Maria mindkét játékhelyzetben hozhat újat.

A francia bajnokság legérdekesebb kérdése ugyanakkor mégiscsak az, hogy ki fog a legközelebb végezni a PSG-hez. Jelen állás szerint két csapatról beszélhetünk: a Lyonról és a Monacóról. Tőlük alig fél perces hátránnyal teker a Marseille, mögötte pedig pedig a peloton: Lille, Bordeaux, Saint-Étienne.

Bizalomra épült az új Lyon

Tavaly meglepetés-csapatként címkézték a Lyont, amiért az utolsó fordulókig versenyben maradt a bajnoki címért. Sikerük azért is volt rendkívüli, mert ambíciózus stadionterveik miatt kénytelenek voltak lecsökkenteni kiadásaikat. A csapat először megvált fontosabb játékosaitól, majd fokozatosan építette be korosztályos tehetségeit az első csapatba, emellett a 2000-es évek örökös bajnokának elnöke, Jean-Michel Aulas már nem úgy bánt az edzőkkel, mint a koszos zoknikkal: több évre bizalmat szavazott Rémi Gardenak, aki élt a lehetőséggel és 3 éven keresztül európai helyre hozta be a csapatot. Ezalatt kibújt a köpönyeg alól Alexandre Lacazette, a tavalyi év gólkirálya és Nabil Fékir, a “francia-algériai Messi”-nek becézett cselgép, akik ketten együtt alkotják a Lyon halálos támadófegyverét. Apró szépséghiba, hogy egyiküknek sincs még nemzetközi tapasztalata és a tavalyi menetelés is úgy jöhetett létre, hogy európai szereplés híján könnyített naptárral futottak neki az évnek. Hubert Fournier irányítása alatt a Lyon egy kompakt, kiegyensúlyozott és erősségeire építő csapatot verbuvált és megfordította a tendenciát: immár nem a 4-5. helyért küzdenek, hanem a dobogóért.

A Lyon jövője ennek ellenére nehezen kifürkészhető. Fiatal kerete hajlamos hangulatingadozásokra, nyári felkészülésük kimondottan pocsékra sikeredett (6-0-ás vereség az Arsenaltól; simán elveszített francia Szuperkupa döntő a PSG ellen), és a sztárság küszöbét átlépve a média is megtízszerezi a botránycikkek számát, ha esetleg Lacazette egy márkás fülhallgató zenéjétől megfeledkezve száll le a csapatbuszról.

Eddigi igazolásaik között tudhatjuk a Manchester Unitedtől elhappolt Raphaelt, aki egyrészt több poszton is bevethető, másrészt visszahoz valamit abból a brazil légkörből, amit korában Edmilson, Juninho és Cris teremtettek. Annak ellenére, hogy személyén keresztül a Lyon igazi európai fegyvert tudhat sorai között, a csapat már nincs outsier-státuszban és az elvárások is megnövekednek velük szemben. A másik nagy igazolás és egyben az Év Középső Ujj-díja Mathieu Valbuena megszerzése. Azon túl, hogy marseilleben ezekben a percekben égetik el szakrálisan a visszavonultatott 28-as mezt, a Lyon nagyot lépett ezzel az igazolással. Valbuena egy olyan támadósor elemét jelentheti, mely Deschamps számára is hasznosítható lesz a francia válogatott összeállításánál, a BL-ben pedig minden rutinját magával hozhatja, ha épp Nicosiában kell pályára lépniük. A Lyon nagyon stabil alapra építkezhet, de erősek a kételyek, hogy tudnak-e a tavalyihoz hasonló frissességgel végigmenni az idényen.

Játékosok, akik idén érkeztek (vagy tértek vissza) a Ligue 1-be:

Stambouli (PSG), Di Maria (PSG), Trapp (PSG), Raphael (Lyon), Rekik (Marseille), L.Diarra (Marseille), Abou Diaby (Marseille), Carillo (Monaco), Cavaleiro (Monaco), Pasalic (Monaco), Bahlouli (Monaco), El Shaarawy (Monaco), Assou-Ekotto (Saint-Étienne), Giovanni Sio (Rennes), Ben Arfa (Nice), Adryan (Nantes), Bensebaini (Montpellier),

Monaco: zsoldosok vagy kirekesztettek?

A Monaco eközben szinte negyedéves váltásokban vedli le magáról az újabb bőrrétegeket. Két éve még úgy tűnt, hogy a Riviérán megalakul az új orosz vagyonklub, csakhogy tavaly a befektető házasságának megszűnésével a pénztárca is felbomlott, emiatt a terveket is újra kellett venni. Egy év alatt a csapat megvált a nagyobb sztároktól, a Lyonhoz hasonlóan saját nevelésű fiataljaira helyezte a hangsúlyt és a kezdeti visszalépések után egy tisztességes idényt sikerült futniuk.

A nyáron azonban az egyik legérdekesebb átigazolási stratégiát választották: kölcsönben megszerezték olyan klubok tehetségeit, akik a fennálló versenyhelyzet miatt kevésbé jutnak szóhoz. Így került a klubhoz Helder Costa (Benfica), Pasalic (Chelsea) és az AC Milán kis fáraója, El Shaarawy-t. Mindezek mellé megvásárolták Cavaleirot, Carillót és Bahloulit, utóbbit ráadásul a Lyontól, hogy végül összeálljon egy átforgatott, felkavart, de összességében fiatalos és kívülről nézve “kirekesztettek társaságát” összehozó bandát. A csapat mérnöke, Leonardo Jardim tavaly bebizonyította, hogy igazi mesterember, aki az adott helyzetből képes összeeszkábálni a megfelelő keveréket. Ennyi ígéretes korosztályos fiatallal, ilyen rövid ideig tartó epizódban egy nagyon magával ragadó történet tud kikerekedni.

Széthordott Marseille

Mindig képes meglepetést okozni, de jelenleg légüres térben mozog az Olympique Marseille, mely még a Monacónál is zajosabb átalakuláson ment keresztül. Bielsa távozása önmagában megérne egy doktori disszertációt, de a botrányos szétválás előtt a klub szinte ingyen engedte el a tavalyi évének legnagyobb húzóembereit. Ayew, Gignac, Payet, Morel, Fanni és Imbula együtt összesen 42 gólt, 26 gólpasszt és egy őszi bajnoki címet jelentettek, hűlt helyükből pedig a klub sem csinált komolyabb vagyont.

A marseille-i klubvezetőknek sikerült addig ráncigálniuk Bielsa bajszát szerződését, míg végül az argentin visszarepült szülőhazájába, a mester korábbi igazolási terveiben viszont partnerek voltak. Pár ígéretes fiatal mellett a tapasztalatnak is helyet adtak, így tudott egy 5 évvel ezelőtti francia válogatott középpályát összehozni Lassana Diarra és Abou Diabyval. Bielsa távozásával azonban a klub nemhogy a nulláról, de mínuszból  kénytelen újra nekivágni az évnek. Egyrészt, az említett két francia ex-válogatott 2015-ben inkább tűnik optikai csalódásnak, mintsem zseniális fogásnak, Diarra az orosz klubjával folytatott konfliktusa miatt közel 1 éve nem játszott tétmeccsen, Diaby pedig nem is az edzőközpontot, hanem az orvosi ellátmányt szemrevételezte először, amikor az OM-hez igazolt.

A marseille-i űrt nézve akár Bielsával, akár egy másik edzővel nem jósolható túl fényes jövő. A sorozatterhelés és megalkuvást nem tűrő támadójáték egy időre hibernálható, az ilyen rázós edzőváltáskor általában a veszteségminimalizálás veszi át az uralmat a kockáztatás fölött. Rontja a helyzetet, hogy a Monaco példájával ellentétben Marseille-ben az öltöző is kiüresedett, új vezéregyéniségeknek kell átvenniük a helyet és magáévá tenniük az aktuális edző elképzeléseit. Eddig úgy tűnt, hogy ha az eredmények el is maradnak, legalább tűzijáték-focira számíthatunk. Mostanra már petárda sem maradt.

Kik okozhatnak még meglepetéseket?

A Lille, aki a fogkrém reklámba illő és kétszeres Afrika-kupa győztes Hervé Renard-t ültette René Girard helyére és akivel várhatóan nem fogják tartani a 0-0-ás gólrekordokat. Az új stadion ellenére a csapat rendkívül nehéz anyagi helyzetben van és Renard már a szezon elején igyekezett azzal csillapítani a kedélyeket, hogy az 5-7. helyet tartja reálisnak, ennek ellenére a jó csapat szellem ellensúlyozhatja, hogy nem igazán maradt húzóerő abban a csapatban. A Bordeaux gyakorlatilag semmit nem változtatott a tavalyi évéhez képest, Willy Sagnol célja lesz tartani a tavalyi tisztességes 6. helyet, de tudjuk, hogy egy jól elkapott rajt sokat jelenthet még a szintén új stadionnal ékeskedő bordóiaknak. A Saint-Étienne-nél szintén a stabilitásra fogadtak, az edző ugyan maradt, de a teljes támadósor külföldre igazolt és ezt nagyjából úgy pótolták, hogy vettek 2 hátvédet és egy középcsatárt (Nolan Roux). A Nantes is sötét lóként lófrál a szezon kezdetekor, az atlanti-parti város idén végre újra igazolhat és bár szintén elvesztette kulcs-játékosait, nagyon szép vételt bonyolított le Emiliano Sala és a brazil Adryan megszerzésével.

Végül pedig jöjjön 11 pillanat, amit nagyon várunk a Ligue 1 következő szezonjától:

  1. Amikor végre valahára először használják a gólvonal-technológiát, az OM-szurkolók legnagyobb örömére.
  2. Amikor Di Maria bemutatkozik valamikor az 5. forduló környékén, a Bordeaux ellen.
  3. Amikor átadják jövő január végén a Lyon új stadionját, a Stade des Lumieres (szójáték: fények stadionja vs. Lumieres-fivérek stadionja)
  4. Amikor Ibrahimovic megdönti a PSG gólrekordját, amelyet eddig Pauleta tartott (jelen állás: 106 vs 109)
  5. Amikor Yohan Gourcuff végre talál magának egy klubot.
  6. Amikor Hatem Ben Arfa úgy feltüzeli a Nice közönségét, hogy harmincnegyedszerre is a másodvirágzásáról fognak cikkezni.
  7. Amikor egy Ajaccio-Gazélec 10 forduló után is a felsőházban fog tanyázni és mindenki arról fog beszélni, hogy meddig juthatnak el, majd év végén 19. helyen végeznek.
  8. Amikor egyszerre lesz a pályán Abou Diaby és Lassana Diarra.
  9. Amikor a Vélodromeban 67.000 öngyújtó és egyéb szúró- vagy vágóeszközzel dobálják meg Valbuenát, amikor a Lyon érkezik vendégségbe a Marseille-hez.
  10. Amikor a csajunk/feleségünk/barátnőnk/lány ismerősünk meg fogja kérdezni, hogy ki az a jóképű pali a Lille kispadján.
  11. Amikor a PSG a BL elődöntőben az utolsó percekben dönti el a továbbjutást a Real Madrid ellen.
Tetszett, amit olvastál? Kövesd az Omlett du fromage-t Facebookon, hogy ne maradj le a következő posztokról!
  • Integeto_lufiember

    Disclaimer: Bielsa direkt maradt a borítón, ezzel tisztelegve annak, hogy 1 fordulóig még irányította a Marseille-t: https://www.youtube.com/watch?v=ksjj8J4e2LA

  • Clement7

    Nem látom át, hogy a Monaco miért is végezhetne előttünk. Elment Kondogbia, elment a minden hájjal megkent Berba, könnyen lehet elmegy a buszozás pillérének tekintett Abdennour és jött féltucat ember, akit szinte mind be kell építeni a kezdőbe, úgy, hogy közben a sorozatterhelésük máris megkezdődött a BLb-ben már júliusban. Nekünk meg a mag (az Umtiti-Gonalos-Fekir-Lazac) megmaradt ugyanaz, és erre jönnek a hiányposztokra az erősítések, és még nincs vége, tuti jön vagy Yanga vagy valami még értelmesebb (Matip a Schalkeből, Fazio a Spursből) és talán még egy fontos CM is és remélhetőleg visszatér már egészségesen Grenier és Fofana is a tavaszi szezonra.
    Ami a Marseille-t illeti. 2 évvel ezelőtt már elkezdték a nagycica bajszát pedzegetni és bizony a nagycica barlangjában ilyet nem szabad, ha Aulas az éles marcangolófog vége. Gomis csábítgatása olaj volt a tűzre, csak az OM sokkal fifikásabban és undorítóbban akart eljárni. Két éve még a komoly pénzügyi válság közepette elfogadtunk volna tőlük is ajánlatot, de inkább meghekkelték a Newcastle történő üzletet csak azért, hogy a következő évben ingyen elhozhassák. (Aulas ennél korrektebb, azonnal pénzt tesz le az asztalra Nkoulouért és nem taktikázik) Az egész hadműveletük azért fulladt kudarcba végül, mert következő évben nem érték el a BL helyet és már nem garantálták az előzőleg ígért fizetést Báfénak. Tudva levő volt, hogyha a helyzet megfordul, válaszlépéseket fog tenni a nagycica, de abban sok köszönet nem lesz. Valbuena szerintem még csak a torta, de a hab hiányzik a készletről (Nkoulou)

  • kovácsdé

    Le sem tagadhatnád, hogy Aulas-csecseken nevelt lyon szurkoló vagy, ennyi keserűség, és cinizmus, a Gomis-történetnek az évek múltán történő, unos-untalan felemlegetése…a kevesebb néha több, nagy igazság, amit nem csoda, ha nem értesz, JMA-nak sincs fingja róla

  • Chester_B

    Nagyon jó lett, igazi kedvcsináló, komolyan. 🙂 Így tovább!

  • Fazekas Dániel

    Mit gondolsz, PSG szempontból mi lenne az ideálisabb, utolsó évre nekifutni Ibra+Cava kettőssel vagy egyiküktől megválni most?

  • Szerintem a stratégiájuk most az, hogy megtartsanak mindenkit. Megfordítva: nem érdekük, hogy egy több éve épülő csapat kulcs szereplőit eladják.

    Di Maria látszólag veszélyezteti Cavani sorsát, de Blanc be tud vonni mindenkit a 4 frontos harcra (BL, bajnokság, Ligakupa, Francia kupa), emellett új kombinációkat is ki tud találni Pastore-Ibra-Cavani-DiMaria-Lucas-Lavezzi között. Ha csak azt nézzük, hogy Pastore honnan indult és tavaly milyen szezont futott, simán lehet, hogy mindenki megtalálja a helyét a csapatban.

    Amiatt sem hiszem, hogy eladnának bárkit, mert összvissz 2 centerük van (Ibra és Cavani) és ha kiesik Ibra – mint most – az egyetlen opció, hogy Cavani áll középre. Igazi sztár-kilencest max jövőre fognak beszerezni, addig marad a 2-3 éve épülő csapat és a BL ambíciók.

  • Clement7

    Lufi friss hír, mondhatni mai, hogy Aulas radikális lépésre szánja még el magát.
    Holnap jön Yanga orvosira, és megy el nagyon szép pénzért Njie is Londonba, de megy vele Zeffane, Benzia és Rose is, és Koné sincs kizárva.
    Elvileg ez megnyitja a kaput egy CM előtt és még egy rotáló csatár előtt. Sokáig elevenen élt és szinte a nyélbeütés határán volt, hogy jön Sergi Darder a Malagából, de a third owner partnershipben résztvevő megfúrta az üzletet. Ennek mi lehet az oka, nem tudod? Hallottam már sok mindenről a harmadik személyt illetően még Falcao esetében, de fogalmam sincs ez hogy működik: több pénzt szeretne vagy már bereteszelte a kaput? Másik, hogy Rafi érkezésével újra szeretne egy kis brazil szigetet nyitni a klubon belül, ezért akar valami brazilt, te látsz akár kölcsön is elérhető értelmes brazilt? (nekem pl. Casemiro kölcsön opcióval nagyon adná) Illetve még két kérdés: Rotáló csatárnak ki felelne még meg (Kamano jobbszélsőből átnevelve, vagy Haller az Utrechtből) + Lucas Tousartról mit kéne tudnom?
    Így csokorban tettem fel, remélem mindegyik érthető.

  • Túl sok a “ha” ezekben az ügyletekben és nem is biztos, hogy érdemes ezekkel foglalkozni. 🙂

    Dardert hallottam és azt gondoltam, hogy majd akkor jön, ha bejön a della Njie-ből, de volt itt már olyan elmélet is, hogy a FIFA nyúlt bele az ügyletbe. A brazil sziget nem tudom mennyire komoly, a csatár posztra meg nem értem mi az elképzelés: Benziát eladják amiatt, hogy nem jutna neki elég ideje (!), akkor ki lenne az a lúzer, aki a helyére igazolna? Mindenképp olyan arcot kellene keresniük, aki több poszton bevethető, egy egyprofilú csatár 30 évig Kazetta, Fékir és Beauvue mögött facsarhatja a citromokat. Vagy egy ifistát, akit be lehet habarni valami ambíciózus dumával.

    Edit: most láttam a Yanga-ügyletet, szép fogás, Nkoulou akkor innentől felejtős.