Mi Guy Stéphan, a francia válogatott másodedzőjének játékfilozófiája?

2018-10-22 francia válogatott Comments (0)

francia válogatott

Pár hete a France Footballban készült az alábbi nyúlfarknyi interjú Guy Stéphannal, a francia válogatott másodedzőjével, ami lényegében arról szól, Deschamps-ék stábjában milyen játék-elveket vallanak. Ha taktikai gourmet vagy, ha nem, az esszenciája benne van, hogy miről szól ma a Kékek játéka.

A mikrofonnál: Guy Stéphan.


Miért vált annyira fontossá manapság az átváltásokra (transition) épülő játék?

Főként azért, mert a csapatok védekezésbeli szerveződése egyre kidolgozottabb, emiatt egyre nehezebb szabad területeket megtalálni és bejátszani, ami főként az alacsony csapatblokkok esetében igaz. A világbajnokság alatt tudják mennyi volt az alacsonyan játszó csapatok átlagos helyezkedése?
– 33 méter szélesség – tehát kevesebb, mint a tizenhatos szélessége
– 17 méter távolság a kapus és a belső hátvédek között
– 14 méteres csapatblokk az első támadó és az utolsó védő között
Ilyen helyezkedés mellett területeket nyitni, védelmeket bontani szinte lehetetlen. Ezért aztán hagynunk kell kijönni az ellenfelet, kicsalogatni őket, kihasználni, hogy az egyensúlyuk megbomlik, amikor támadásba lendülnek és nagyon gyorsan eljárni, hogy minél fájdalmasabb ponton érjük őket. Ez a francia válogatott játéka. Vagy csinálhatunk úgy is, mint Spanyolország. Ha viszont 80%-os labdabirtoklás mellett elveszítjük a meccset, ott valami hiba van és újra kell vennünk a leckét.

Tömören ez annyit jelent, hogy inkább legyen a csapat hatékony a labdával vagy anélkül, ahelyett, hogy mindenáron a birtoklást keresné vagy feltétlenül magasan akarna letámadni.

Az alapötlet az, hogy hatékonyak legyünk a két “kényes zónában” (zone de vérité), vagyis a tizenhatosok területén. Lehetünk hatékonyak támadásban, akár alacsonyan, akár középmagasan helyezkedik el a csapatblokkunk, feltéve, ha az első passz erős, határozott és vertikális. Ez kulcsfontosságú. Ezután jön a kellő sebességet is mellé kell rakni. De amikor azt mondom, sebesség, nem feltétlenül a csatárok beindulását értem ezalatt, lehet akár egyérintős kihozatal is, ahol 4 ellenfelet is ki lehet játszani. Antine Griezmann nagyon jól tudja ezeket a helyzeteket megoldani. Ezért is fontos, hogy olyan védőink és középpályásaink legyenek, akik átjásszák a védelmi vonalakat, vagy a testük orientációjával pontosan tudják átvenni vagy fedezni a labdát. Szép dolog magasan letámadni, sokan ezt is képviselik Guardiolától, Sarrin át Kloppig, de kellenek hozzá a játékosok is, és nem érdemes felesleges kockázatot vállalni. Olyan csatárokat akarunk, akik beleteszik a szükséges energiát és erőfeszítést, olyan védőket, akik a mögöttük hagyott területet gyorsan le tudják fedni és olyan kapust, aki jó lábbal és a magas labdákkal sincs baja.

A védelemből támadásba való átállás ezek szerint igazi fejlesztési területnek számít a francia válogatottnál.

Pontosan. Egy edzés fő gyakorlata lehet az egy- vagy két érintős játék, de lehet olyan is, hogy azt kérjük, labdaszerzéskor maximum 4 passzt engedünk meg, és ha a végén nem lövéssel zárul a támadás, akkor a labdát visszaadjuk az ellenfél csapatnak. A Lyon Manchester City elleni meccse is erre a logikára épült: összeszedettség, szervezettség, majd gyors előre játék vagy a passzok révén, vagy kényszerítőzéseken keresztül, aztán a végén kapura lövés, minél hatékonyabban. A labdabirtoklás megmutathatja, hogy egy csapatnak milyen a kollektív értéke, de még nem jelenti feltétlenül, hogy elég élesek a játékban. Ezek a statisztikák pár éve még nagyon előtérbe voltak helyezve, de manapság már nincs akkora jelentőségük. Manapság részleteiben nézzük a lövési mutatókat, futott kilométereket, intenzitást és megjátszott zónákat.

Amikor egy ellenfelet vizsgálnak, szisztematikusan azt keresik, hogy mikor válnak sebezhetővé?

Azt nézzük, hogy adott zónákban hogyan viselkednek. Hogyan indítják a támadásaikat, hogyan helyezkednek közben és hogyan próbálnak meg a labdával belebontani mások játékába, amit lehet pl. a széleken vezetett kettős támadással, vagy amikor egyes játékosaik, mondjuk a középpályások túllépik a hatáskörüket. Nem elég azt mondani, hogy magasan fogunk játszani és letámadni. Főleg azért, mert nem lehet állandóan ezt játszani, másrészt vannak időszakok meccs közben, amikor az ellenfél jobb periódusban van és arra kényszerít, hogy lejjebb helyezkedj. Az ideális az, ha minden játékszakaszt tudunk kezelni és alkalmazni.