Év csapata, Ligue1 – 2018/2019

2019-05-21 Francia bajnokság Comments (0) 403

év csapata Ligue1

Az év Ligue1-csapatának megválasztásához már egy ideje létrehozták a francia élvonalbeli játékosok által összetömörített UNFP-díjkiosztót, ami remek alkalom arra, hogy a PSG játékosait lássuk szmokingban felvonulni bársony háttér előtt, vagy Mbappé olyat mondjon a mikrofonba, hogy abba beleremeg a Real Madrid térde. A rongyrázás viszont fene nagy árnyékot vet azokra a játékosokra, akik megérdemelnék, hogy említésre kerüljenek.

Példának okáért: idén csak az Év csapatába 7 PSG játékos került.

Következzen ehelyett egy gyűjtés, ami a francia bajnokság idei legjobbjait szedi össze, de Garfield-mentesen, PSG-mentesen.

(Az alakzat 3-4-3, ami nagyjából tükrözi, hogy idén – kis késéssel – Franciaországba is eljutott a háromvédős játékrendszerek divatja.)


Benjamin Lecomte

Fokról-fokra, évről-évre kapaszkodott fel a francia (rang)létrán, hogy végtére Hugo Lloris cseréjeként tartsák számon a francia válogatottban. Nem derogált neki, hogy Lorient-ban padoztatták, az sem, hogy Dijonba adták kölcsön, Lecomte nyakon ragadta a sorsát és 31 meccs alatt 14 clean sheet-et szállított. A Montpellier idei pillére, termetéhez képest (187 cm) inkább a bravúrkapus-készségei (reflexek, reménytelen 1v1-ek) érvényesülnek.

Megérdemelte volna még: Mike Maignan (Lille), aki tavaly a helyi Műszaki Egyetem számításai szerint is megérdemelte volna, hogy a Vb-győztes francia csapat kerettagja legyen. Idén is kimagaslót nyújtott, de néhány baki szárad a kesztyűjén.

Kenny Lala

Cipőkanalas döntés a Ligue1 legtermékenyebb jobbhátvédjét egy háromvédős játékrendszerben belső hátvédként elhelyezni, de a pornószínész-nevű (versenyben még: Johnny Placide) Lalának itt a helye. A Strasbourg jobb bástyája nem végzett akadémiát, kamaszkora végén eladóként dolgozott, mire a Paris FC 2010-ben alkalmazásba vette. Lalának úgy vannak kiemelkedő támadásbeli mutatói (5 gól, 9 gólpassz), hogy az idén feljutott Strasbourgban játszik és bátor játékuknak köszönhetően a 6. legtöbb gólt szerző csapat a Ligue1-ben. Megindulásai és fizikai ereje révén lendületből kevesen mennek el mellette, emellett viszont jól is olvassa a játékot és süt róla a nyugodt magabiztosság. A FIFA-ban a legtöbbet fejlődött játékosok között szerepel, összesített értéke 76-ról 87-re ugrott.

Megérdemelte volna még: Léo Dubois (Lyon), aki megtestesült barométere volt a lyoni szezonnak – ha jól ment a szekér, ő is száguldott, ha döccentek, ő is csuklott.

Gabriel Magalhaes

Aki csalásért kiált, nyugodtan tegye. A korosztályos brazil válogatott hátvéd a szezon első felében alig lépett pályára, viszont amint beverekedte magát, alig került ki. Gabrielről lerí, hogy egy vödör potenciál rejlik benne és csak egy megfelelő edző és heti fix számú éjszakai kimenő kell ahhoz, hogy magasabb szinten is kiteljesedjen. Ugyanattól a klubtól érkezett, mint a lyon-i legenda Claudio Cacapa (Avai FC). Erős, ruganyos és nem fél cipelni a labdát. Made in Brasil.

Megérdemelte volna még: José Fonte (Lille), aki 600 éves kora ellenére sem adta lejjebb a szintet.

Christophe Herelle

Sokáig az FC Sochaux fiókjának mélyén lapult, de úgy néz ki, a későn érő típusok is befutnak egyszer: Herelle 26 évesen játszotta élete szezonját a Nizzában. Nyurga termet, stabil tartás, szilárd párharc-tűrő képesség – pár elkerülhető hiba miatt bőven van még taktikai mozgástere, de ilyen bizonyítvánnyal a spanyol alsóosztályban landolhat.

Megérdemelte volna még: Vitorino Hilton (Montpellier), aki 800 éves kora ellenére sem tűnik lomhának.

Youcef Atal

A vakmerő támadások kilövőállomása. Atal egy vonal mellett futó tüzes csikó, akire ha egy mexikói mezt húznánk, nem is lógna ki a lázasan daráló hangyák közül. Eredetileg jobb támadónak lett kiképezve, de az algériai másodosztályban generációja egyik nagy tehetsége, Farid El Melali (jelenlegi tartózkodási helye: Angers) szorította kispadra, ezért edzője, José Maria Nogues gondolt egyet és hátrébb sorolta egy sorral. Nizzában a tiszteletére egy újabb bogyóval toldották meg rózsafüzéreket.

Megérdemelte volna még: Ruben Aguilar (Montpellier), aki a neve ellenére francia és a jobb szárnyvédők közül szintén kimagaslót nyújtott, de időnként belealudt a meccseibe.

Téji Savanier

Végig az orrunk előtt volt, mégsem vette észre senki. Savanier 2017-2018-ban már a másodosztályban is kitűnt jó mutatóival, idén pedig egy felsőbb osztályban is tudta emelni a tétet. A Daniel Alves-arcú középpályás profilra kiköpött Marvin Martin, amikor élete szezonját futotta. Alacsony termetéhez (171 cm) szöcskesúly adatott (62 kg), szorosan testhez tartott labdáival és előretolt vállaival Savanier az ügyes és dolgos francia középpályás mintapéldánya. Egy francia ligás játékos.

Megérdemelte volna még: Valentin Rongier (Nantes), mert ha őt kiveszed a csapatból, összeomlik a pavilon.

Thiago Mendes

Lille-ben a támadókat csodáljuk, de mit sem érnek a középpályáról szórt mélységi labdák nélkül. Thiago Mendes úgy vált létfontosságúvá a klubnál, hogy közben minden oka megvolt rá, hogy ne maradjon – egy adminisztrációs bakinak köszönheti, hogy tavaly egy sorsfordító mérkőzésen nem egy másik embert tettek a csapatba. Technika, látásmód és fizikum, Thiago Mendest a sokoldalú középpályás öntőtégelyéből formálták, aki akkor mutatja meg a tehetségét, amikor akarja. Tehát nem túl gyakran.

Megérdemelte volna még: Tanguy Ndombele (Lyon), akinek a receptje úgy kezdődik, hogy “végy egy Ngolo Kantét, tegyél hozzá egy kis támadást, vegyél el belőle egy kis védekezést“. Így is irgatlamatlan tehetség marad, csak idén menet közben bedurcizott, amiért nem tudott eligazolni egy topcsapatba – a teljesítménye bánta.

Ferland Mendy

A számkivetett, akitől elköszöntek az ajtóban, de visszamászott az ablakon. Ferland (ízlelgessük ezt a századeleji keresztnevet, ami nagyjából olyan, mint itthon a Géza, Mihály vagy a Gyula) a Paris Saint-Germainnél nevelkedett, de egy csúnya csípő-sérülés miatt lemondtak róla, amikor 17 éves volt. A Le Havre-ban épült újra Bob Bradley alatt, 2017-re a már a másodosztály legjobb balhátvédjévé kapaszkodott fel, idénre pedig az Olympique Lyonnais egyik legjobbjaként tartják számon. Mendy a fizikai erényei mellett általában a jó döntéseket hozza, ha passzolni kell vagy megindulni. Mára Benjamin Mendy és Lucas Hernandez mellett érkezik a francia válogatott surranópályáján.

Megérdemelte volna még: Youssouf Koné (Lille), aki feledtetni tudta, hogy a csapat éppen posztja egyik legnagyobb tehetségét, Fodé Ballo-Tourét adta el a Monaconak.

Nicolas Pépé

Nem idén fedeztük fel, de idén robbant be. 3 éve még a harmadosztályban bújt meg, az Angers csapott le rá, de olyan kevés szerepet kapott, hogy az Orléans-nak adták kölcsön. Megérte rá várni, irgalmatlan sebessége mellett makulátlan labdavezetést tud rittyenteni anélkül, hogy belegabalyodna a labdába az első cselnél. Pépé gólt rúg és gólokat rúgat – ha nem is egy személyben ő a Lille idei sikerének titka, a csapat gólterméséből kivett 22 gólja és 11 gólpassza megkérdőjelezhetetlenül az ő fejére helyezi a koronát. Pépé nem tartozik a korszakos klasszisok kasztjába, de mindene megvan ahhoz, hogy az elkövetkező években a legmagasabb polcok egyikén jegyezzék.

Megérdemelte volna még: Memphis Depay (Lyon), aki mindent bevetett, hogy megmutassa, mennyire éhezik egy magasabban jegyzett csapat ajánlatára.

Wahbi Khazri

A régi jó 9-esekből nem maradt…dehogynem, maradt. Tunéziából egyszer már meglátogatta a Ködös Sunderlandet, hogy végül Bretagne-ban, majd saint-étienne-i bányászvárosban tegye le a batyut. Támadásban mindenhol alkalmazták már, rendeltetése a hagyományos értelemben vett “csatár”: átveszi és megfordul, vállát előredönti, lendületből érkezik és konfettire szaggatja a hálót. Láttál már olyan gólt? Akkor láttad Khazri összes gólját.

Megérdemelte volna még: Moussa Dembélé (Lyon), mert csapata tavaly visszaadta a kölcsönbe kapott legnagyobb fegyverét (Mariano Diaz) a Real Madridnak, de Celticstől hozott ékcsatár csendben befészkelte magát a helyére.

Allan Saint-Maximin

A költői nevű Saint-Maximin könyvének lapjai még üresen állnak és nem tudni, hősies vagy tragikus fejezetek lesznek lejegyezve. Képességeket tekintve ezerarcú játékos, fut, cselez, játszik és játszat, szélen vagy középen. Csak az a fránya áramkör ott fent lecsapja a biztosítékot, így 10 döntési helyzetből 9-ben a pocsékot fogja választani. Az iránytű azt mutatja, hogy a kiteljesedés helyett az elkallódás felé evez. Nemzetközi porondon pár emlékezetes epizódot lehet elképzelni vele, de sorozatot aligha fognak köré építeni.

Megérdemelte volna még: Jonathan Bamba (Lille), mert Pépé-vel úgy egészítették ki egymást, mint egy kétszereplős zsánerfilmben.