Mire tanítanak a Lyon és a Chelsea francia kapusedzői?

Szerző: | 2015-10-26 | Kiemelt, Ligue1, Popkultúra, Portré

mire-tanitanak-a-chelsea-es-a-lyon-francia-kapusedzoi

Guadalajara

1986 júniusában a mexikói világbajnokság nyolcaddöntőjében a francia válogatott Brazíliával mérkőzik meg. A Kékek csapata Platini, Tigana, Giresse és Bats vezérletével aktuális Európa-bajnokokként lép pályára. Presztízsüket nagyban növeli, hogy a csoportmeccseken magabiztosan verik Kanadát és hát… Magyarországot. A korabeli felvételek minősége és a nap rikító színe miatt a képsorok vöröses arany színben úsznak, amit a helyszínen lévő több tízezer brazil mezes szurkoló csak tovább sárgít. Tovább tarkítják a látványt a pálya szélén felsorakoztatott Coca-Cola, Fujifilm, Camel és JVC hirdetések; de ha szürke betonpályán játszanák a meccset, akkor is minden néző el lenne ragadtatva. A játék lüktetése ugyanis soha nem hagy alább, a labda alig hagyja el a pályát, minden adott a történelemkönyvek újabb fejezetéhez. Careca góljával a brazilok szerzik meg a vezetést, amit Platini ellensúlyozni tud nem sokkal a szünet előtt.

A francia csapat ereje a második félidőben egyre alábbhagy, védelmüket széthúzzák a szambafutballisták, majd egy brazil zongoralecke után Branco hatalmas sprinttel tör be egy mélységi kiugratásra, és a kijövő Bats kapus ütemkésésben érkezve óhatatlanul elsodorja a brazil támadó lábát.

A román bíró azonnal a tizenegyes pontra mutat, Branco pedig terpeszben ülve, égbe emelt öklökkel várja, hogy csapattársai kicsi a rakást játsszanak vele. Zico láttán a francia kommentátorállásban Michel Drucker hangján érezni lehet a bosszúságot, hogy ha már így kellett történnie, igazán hozhatta volna pár perccel korábban a sors, amikor a brazil irányító még a kispadon ült. Néhány méteres nekifutás után Zico belsővel lövi el a labdát, a kapu jobb oldalára. Bats összeszedett mozdulattal, tenyérrel ki tudja ütni a labdát, a kipattanót Marius Trésor egy jégkorcsolyázó utolsó reménytelen testbedobásával szabadítja fel szögletre. A francia kapus maga elé kiált egy hatalmasat, Platini megpaskolja a fejét és új lendülettel mennek tovább. Folytatódik a küzdelem, de a rendes játékidőig nem bírják eldönteni a csapatok, így tizenegyes-párbajra kerül a sor.

Socrates fut neki elsőként, kevés lendületet vesz, és egy pillanatra olyan mérlegállásban áll meg, mint a Pálya ördögeiben a főhős valamelyik szenzációs gól előtt. Bats azonban kivárja a pillanatot, a lábán marad, jobb oldalára dől, és bal kézzel kikanalazza a fejmagasságban érkező lövést. Bár a párbajt végül Luiz Fernandez utolsó, elődöntőt jelentő találata dönti el, azon a napon új francia hős születik Joel Bats személyében.

Mindeközben egy féltekével feljebb, Nantes városában egy húszas évei elején járó fiatalember, Christophe Lollichon – testnevelés tanára kérésére – a negyedosztályban tanyázó csapat első kapusedzését tartja meg.

mire-tanitanak-a-chelsea-es-a-lyon-francia-kapusedzoi

Az, hogy Lollichon pályájának kezdete ugyanarra az évre esik, mint Bats legendájának születése, természetesen a véletlen műve. Közel 30 évvel később a két edző a franciaországi kapusnevelés két meghatározó alakja. Bats jelenleg a Lyon kapusedzője, Lollichon a Chelsea-é.

Bats keze alatt olyan kapusok nevelkedtek, mint Bernard Lama, Grégory Coupet, Lionel Charbonnier, Hugo Lloris, Rémi Vercoutre vagy Anthony Lopes – magyarán Fabien Barthez kivételével minden olyan kapus, akinek a közelmúltban köze volt a francia válogatotthoz vagy a Lyon csapatához.

Lollichon még a Nantes-ban foglalkozott a 2015 nyarán visszavonult Mickael Landreau-val és kamaszkori szárnypróbálgatása óta szimbiózisban élt Petr Cech-hel, egészen utóbbi Arsenalhoz való költözéséig. Emellett ő terjesztette fel a Chelsea klubvezetésének, hogy igazolják le a 17 éves belga Thibaut Courtois-t.

Kettejük mellett nemcsak a pazar érettségizők hosszú sora áll, máig igazi referenciának számítanak a szakmájukban. A Football Manager játék Coach Calculator nevű értékeléseiben az elmúlt években rendre az európai kapusedző-rangsorok elején végeztek, előkelő osztályzatokkal. Pályájuk viszont teljesen eltérő helyről indult: egyikük a francia válogatott csúcsát elérő játékosból konvertált edző lett, másikuk pedig a legalacsonyabb létrafoktól küzdötte fel magát a legmagasabb szintig.

Lyon

A Tola Vologe edzőközpont a hazai szentély, a Stade Gerland mellett található. Összesen 7 füves és 3 salakos pályából áll, a főbejárat kupolaépülete messziről úgy fest, mint egy planetárium. Amíg Lyon új stadionja és az ahhoz tartozó új edzőközpont megépül, itt készül fel a hazai férfi és női labdarúgó csapat. Bats minden reggel egy zsák labdával érkezik az edzésekre, más eszközt nem nagyon használ. Pár rövid bemelegítő feladat után, amik zömében csoportos futásból állnak, kissé rendezetlenül kibontja a zsákját, maga elé szórja a labdákat és a nagy kapu elé áll.

Az első feladatnál 7 méterre helyezkedik a kapustól, két labdát fog a kezében. A kettőből csak az egyiket dobja el, általában a kezével ellentétes irányba, fej feletti magasságba, pont úgy elhelyezve, hogy a ficakba érkezzen a labda. Aztán 18 méterről felsorakoztatja a labdákat. A kapusnak a bal kapufát kell megérintenie, Bats azonban nem várja meg, míg odaér, közben ellövi a jobb oldalra – a kapusnak gyorsan oda kell érnie. Akár megfogta, akár beakadt a labda, azonnal le kell nyomni egy fekvőtámaszt, közben viszont már érkezik is a következő labda, magasra helyezve. Amint ez lemegy, a kapusnak fel kell ugrania a felső lécet megfogni, de nyomban a laposan ellőtt labdáért kell lefelé nyújtóznia. Egyszerű feladatok, amit a kapusok nagy intenzitással hajtanak végre.

A heti munka is az egyszerűségre van kihegyezve. Általában vasárnap-hétfőre jutnak az altetikus feladatok, a kedd és a szerda a konditeremé, vagy ahogy ott hívják kínzókamráé. A szerda és a csütörtök kicsit finomabb, hogy maradjon idejük pihenni a kapusoknak. A meccs előtti napra egy rövid, de intenzív edzést időzít be, hogy élettel telibbek legyenek a pályán.

– Amiben más volt a korabeli kapusoknál, hogy remek volt a lábjátéka. – állítja Bernard Lacombe, a Lyon szakmai igazgatója. – Remek bal lába van, minden reggel látjuk. Oda helyezi, ahova akarja, az egyik legjobb szabadrúgáslövő jelenleg is a klubnál.

Bats betéve ismeri a helyet és a klubnál megjárt játékosokat. 2000 óta dolgozik a Lyonnál kapusedzőként – annak idején még Jacques Santini hívta meg, mert nem volt olyan megbízott ember, aki teljes munkaidőben foglalkozott volna a kapusokkal. Lacombe és Santini annyit tudtak Batsról, amit az újságokból ki lehetett deríteni: hogy kiváló kapus volt, hogy akkoriban a Chateauroux-nál dolgozott és hogy a brazilok megríkatója. Ezt Bats jószívvel dörgölte a Lyonnál megfordult brazil kontingens, Waldo, Cacapa, Edmilson, Juninho és Cris orra alá. Mindannyiuk példaképe volt Zico, akinek a tizenegyesét hárítani tudta, és nincs olyan köztük, aki ne sírt volna gyerekkorában Bats védése miatt.

Gregory Coupet, a Lyon és a francia válogatott egykori kapusa ma Bats tanítványa, valószínűleg ő fogja átvenni tőle egyszer a kapusedzői munkát. Mindig elismeréssel és egy kis nosztalgiával emlékszik vissza az együtt töltött évekre.

– Jo volt az egyetlen játékos, akitől valaha kértem autogramot. Maga volt a megtestesült nyugalom, semmi sallang. Egy nagyszerű példakép. Szerettük az edzéseit, mert mindig meghozta a gyümölcsét a jólétünkben, a játékban érzett magabiztosságunkban. Még ha fájt is, akkor is mentünk. A gyúrós gyakorlatok gyilkosak voltak: ott volt 25 nemzetközi játékos, aki apait-anyait beleadott és a háttérben bömbölt a zene. És Jo végig ott őrködött felettünk. Sosem éreztem ennyire kiteljesedve magam, mint mellette… Néha már a hányásig nyomtuk az edzéseket, Jo combja majdnem szétdurrant a sok lövéstől. Imádtam, és lehet, hogy sosem fogom újra megélni a karrierem során.

mire-tanitanak-a-chelsea-es-a-lyon-francia-kapusedzoi

Joel Bats úgy hívja a játékosait, hogy “mes poulets” (“csirkéim”). Egy pár évvel ezelőtti felvételen Vercoutre és Lloris edzését követhetjük nyomon. Bats végeláthatatlan jobb-balos lövéseket küld nekik 20 méterről, az egyre ólmozottabban mozgó Llorist többször bíztatja “allez poulet” felkiáltással. Amikor mindkét kapus pulzusa a plafont súrolja, és a kifulladástól felállni nem bírnak, odamegy és úgy beszél hozzájuk, mintha egy sörözőben támasztaná a bárpultot. A hangja kedves, és magasabb, mint ahogy a külseje alapján feltételeznénk.

– Nem tudom láttátok-e a Chelsea harmadik kapusát tegnap, ahogy otthagyta a lábát, hatalmas védés volt, szuper volt. Ahogy elmozdult, a megfelelő pillanatban állt meg (közben a kezével mutatogat finoman), mert hajlamos lehetsz túllendülni, kicsit kibillensz és aztán késő bánat. Pont a csatár utolsó mozdulatakor állt meg, nem dőlt el és otthagyta a lábát… Zseniális volt! – Vercoutre közben kicsavarodva fetreng, Lloris alig kap levegőt. – Halljátok ezt a madárcsicsergést, mennyire jó időnk van az edzéshez? Süt a nap, igaz a madarak kicsit be vannak rekedve, de ez van, ha kijövünk a télből. Hugo, ha nem találok be 4 lövésből, holnap reggel én hozom Rémi helyett a croissant-okat, oké? – és folytatódik az edzés.

Ez a fogadásosdi mindig megjelenik nála, szereti használni – ezt Rémi Vercoutre, a Caen jelenlegi kapusa is megerősíti.

– Minden edzés maga volt a Bajonokok Ligája. Néha kisebb fogadásokat kötöttünk, aki vesztett, annak be kellett vállalnia valamit. Az egyik helyi derbi előtt a szurkolók tömegesen érkeztek az edzőközpontba. Elvesztettem a fogadást, ezért be kellett állnom közéjük énekelni, görögtűzzel a kezemben.

Az edzések elmaradhatatlan gyakorlata a párbajozás. Itt Bats a háló mögül figyeli, ahogy a csatárok rávezetik a kapura a labdát, de ugyanígy ácsorog a szögleteknél és a szabadrúgásoknál. Nem szól bele, megvárja, míg lemennek a feladatok, utána rövid kupaktanács, gesztikulál, de mindig kimérten. A körülötte állók feszülten figyelik, bólogatnak és elszánt tekintettel vágnak bele az új feladatba.

– A párbajozás volt az a típusfeladat, ahol elsajátítottuk a küzdőszellemet. – mondja Lloris, aki jelenleg a Tottenham kapusa. – Joel figyel és megmondja, hogy alárendelt voltam-e a helyzetben, jobban ki kellett volna-e jönnöm. Sok korrekciót hajt végre. Sosem hagyja, hogy magányos maradj a kapuban.

Bats furcsa kapcsolatban áll a magánnyal. Egy olyan országban, amelynek az egyik leghíresebb Nobel-díjasa maga is kapusként ténykedett (lásd keretes írás), Bats messziről kerüli a kiszolgáltatottságot és ott próbál segíteni, ahol tud. Ez nemcsak a kapusnövendékek visszajelzésein érződik. Számtalan karitatív szervezetben is besegít, köztük egy Huntington-kórban szenvedőket összefogó alapítványnál vállal önkéntes munkát. A nyolcvanas években ráadásul hererákkal diagnosztizálták, amely ellen sikeresen vette fel a küzdelmet, ezzel jókora középső ujjat tartva a sorsnak.

“Minden, amit tudok a morálról, azt a focinak tudhatom be”

Albert Camus híres aranyköpése nemcsak egyszeri kiszólás volt. 1957 októberében a Racing Club de Paris a Monaco ellen játszott a Parc des Princes-ban. Az egyik monacói szélső messziről lőtte el a labdát, ami pont a párizsi kapus előtt pattant meg, és a hálóban landolt. A helyi tv felvételt készített a meccsről; a riporter egy nézőhöz fordult a 35.000 jelenlévőből, aki nem volt más, mint a 44 éves, éppen három hete kitüntetett irodalmi Nobel-díjas Albert Camus. – Nem szabad felróni neki. – mondta Camus a kapusról. – Csak amikor az erdő közepén vagy, akkor veszed észre, hogy valójában milyen nehéz kijutni onnan. Magam is kapus voltam az Alger-i Racing Universitaire-nél. – tette hozzá nyomatékosítva, hogy tudja mit beszél.

Egyszerre rendkívül közvetlen és rendkívül zárkózott, ha a szakmájáról van szó. Utóbbira példa az egyik nyilatkozata.

– A kapusoknak meg kell érteniük, hogy ez egy olyan meló, ahol muszáj páncélt növeszteni. Coupet-nak kezdetben nem volt páncélja. Emlékszem, annak idején egy megpattant labda miatt hatalmas potyát kapott a Rennes ellen. Azt mondtuk, hogy ez a rocksztár, Johnny Hallyday gólja volt, aki előtte nap még ott koncertezett és a pályát nem rakták rendbe teljesen. Coupet-t nagyon érzékenyen érintette a gól, és sokat beszélgettünk arról, hogy mennyire engedje be a külvilágot, mennyire érintheti meg az egyik kritikája, a másik beszólása, a szurkoló bökdösődése edzés közben. Ezen minden egyes nap dolgoztunk. A fizikai, technikai és atlétikai munkán túl ez egy olyan poszt, ahol folyton anticipálsz a többiekhez képest. Nagyon komplex feladatkör.

A közvetlenségére és a nyitottságára példaként szolgál egy kicsit szürreális, de valódi eset. Bats ugyanis – talán magányában, vagy az alapvonalnál eltöltött unalmas perceiben – verseket írt. A kiadók ugyan nem karolták fel, de pont az a Michel Drucker, aki a brazil meccsen a mikrofon mögött ült, egyszer meghívta a vasárnap délutáni varieté műsorába, hogy adja elő egyik szerzeményét. Bats minden színpadi lázat, borzalmas versírói képességet és játékostársai cikizését félretéve előadta a Soli Solitude c. szerzeményét, ami lényegében egy slam poem próbálkozás. Még hogy nem magányos poszt a kapusoké.

London

A Chelsea cobhami edzőközpontja pontosan úgy néz ki, mint amit pár éve adtak át: csillogó felületek, high-tech műszerek, makulátlan gyepszőnyegek. A közel 30 pályával rendelkező komplexumban a wellness szállodák szokásos felszereltsége mellett jut hely médiatréningre felkészítő tanulószobáknak, fizioterápiás medencéknek, és ha az orosz tulajdonos egy kicsivel több pénzt invesztált volna, talán még a Jurassic park génkísérleti központjának is maradt volna egy sarok. Elnézve egy-egy kapusedzésről készített felvételt, a pályák úgy néznek ki, mintha több tonna Lego készletet hánytak volna a gyepre. Különböző színű kerítések, bóják, lépcsőfokok, kifeszített hálós pajzsok és számtalan földbe dugott bot sorjázik, ránézésre szabálytalanul.

Christophe Lollichon az ötvenes éveinek elején jár, alkata szikár, barna szemei szúrósak, francia akcentusa mögött széles angol szókincs rejlik. Sufnijában annyi eszközt tárol, mint egy színházi szertáros. Gyakorlataiban a lehető legösszetettebb, de még éppen végrehajtható feladatokat fűzi össze. Az egyikben a csapat első számú kapusa egy kézilabda kapuban áll, három irányból kapja a labdát. A két szélen a cserekapusok egy-egy focilabdát dobnak. Középről, úgy nagyjából 10 méterről Lollichon egy ütővel a kezében teniszlabdákkal célozza a kapus felsőtestét. Ha a kapus elkapja a focilabdát, gyorsan a feje fölé dobja, közben elkapja a teniszlabdát, azt visszadobja, majd a feldobott focilabdát kell elkapnia sebtiben. A gyakorlat rövid és fizikailag nem megerőltető, de Lollichon egyre gyorsabb végrehajtást követel meg. Ha esetleg kiesik a kapus kezéből a labda, egy kicsit még zsörtölődik is vele.

– Kapusedzőként az a dolgom, hogy a lehető legtöbb kényelmetlenséget okozzam a kapusaimnak, hogy a meccs közbeni kényelmetlenség minél kisebb legyen. Egy francia optometristával (=szemész, orvosi végzettség nélkül) kidolgoztuk a látásfejlesztési stratégiánkat. Pingpongban használatos robotokat alkalmazunk a memória- és a reakciófejlesztéshez, illetve stroboszkópos szemüveggel, nehezítjük a látást. A kapusnak négy beadásra a sztroboszkópos szemüvegben kell kimozdulnia, egy beadásra anélkül.

Ha mindez nem lenne elég, egy eye coordinaton training nevű szerkezetet is használnak, ami egy 2×2 méteres tábla 80 különböző ledlámpával felszerelve. A program indításával a központi és perifériális látást egyszerre tesztelik: ha felgyullad egy lámpa, a kapusnak le kell ütnie, hogy elaludjon. A reakcióidőt ezredmásodpercre mérik. Olyan lámpaszíneket használnak, amelyek a soron következő ellenfél mezével egyeznek. Amint túlesnek a kezdeti feladaton, jön a nehezítés: ekkor két lámpa gyullad fel, az egyiket le szabad csapni, a másikat nem. És így tovább. Lollichon emellett előszeretettel használ más labdajátékokból származó eszközöket, szerinte a rögbilabda a kiszámíthatatlan pattogást, a röplabda a szeszélyes röppályát szimulálja, a teniszlabda pedig a méretéből fakadóan a látási fókusz fejlesztését teszi lehetővé.

4c06910368ef6bb47736ad5503021ed9_f1917

Lollichon – mint tudjuk – nem ma kezdte. Első mentora Michel Tronson volt, aki a Nantes csapatához hívta kapusedzőnek. Tronson látta, hogy Lollichon komoly érdeklődést és precizitást mutatott a szakma iránt. Megemlítette utódjának, Raynald Denoueix-nek, aki adott a szavára és nem kevesebbre kérte fel, mint a klub kapusiskolájának felállítására. Mivel Lollichon ekkor még nagyon fiatal volt, párszor be tudott ugrani az első csapat edzéseire is, ahol Deschamps és Desailly oldalán róhatta a bemelegítő köröket. Lollichon félprofi volt a profik között, játékosedző a játékosok és edzők oldalán, és eközben másodállásban egy Decathlon boltban dolgozott eladóként.

Ami a sportágakon átívelő megközelítést illeti, Lollichon nem sokáig várt azzal, hogy más pályákon is körbenézzen. Első komolyabb növendéke Mickael Landreau volt, akinél azt állapította meg, hogy nem elég ruganyos és nem elég robbanékony, ezért az akkor 14 éves kapust minden hétfőn reggel héttől trambulin órákra járatta. Később Lollichon a Rennes-hez került, ahol közel 10 évig dolgozott és a legelejétől foglalkozhatott egy Petr Cech nevű kamasszal. Kapcsolatuk 2004-ben szakadt meg rövid időre, amikor Cech a Chelsea-hez igazolt, ám a Mourinho kirúgását követő napon egy SMS-t kapott, ami így szólt:

Jó napot coach, itt Petr Cech. Érdekelné egy kapusedzői poszt a Chelsea-nél?

Bár Lollichon nem értette, hogy annyi év után miért magázódva ír neki Cech, az ajánlatra nem tudott nemet mondani, egy héttel később pedig már a londoni edzőközpont felszereléseit tekinthette meg Avram Grant kíséretében. Kalandja olyannyira jól sikerült, hogy Mourinho a visszatérésekor addigi kapusedzőjének, Sylvio Lourónak kiadta, hogy nyugodtan nézzen másik munka után.

Cech chelsea-s állomása során rengeteget készült a pályán és azon kívül is. Származása és korábbi hokis tapasztalatai miatt nem távolodott el teljesen a sportágtól, Lollichonnal rendszeresen jártak ki Guilfordba, egy második divíziós jéghoki csapat meccseire. Erről Lollichon-nak eszébe jut Cech élete egyik legjobb meccse, egy 2012-es Barcelona elleni összecsapás a Stamford Bridge-en.

– Nagyon sokat készültünk arra a meccsre. Tudtuk, hogy Messi, ha egy kapus közelében van, általában lábmagasságban szereti ellőni a labdát. Ezért Petr egy hokikapus-beállást próbált elsajátítani, félig térdre rogyva, félig a lehetséges kötényt takarva, ami működött is két-három alkalommal. Rengeteg minden van, ami egy meccsen fontos lehet. Iniesta tekintete, ami az átemelést keresi, a sok apróság, ami nem feltétlenül hiba, de lehetővé teszik, hogy közel tökéletes meccseket vívjunk.

Cech ugyan távozott a Chelsea-től, de utódja, a belga Thibaut Courtois is képes Lollichont elkápráztatni. Hasonló technikai adottságokat lát bennük, és taktikailag is hasonló fejlődési pályát írnak le. Egy alkalommal, amikor Cech még a Rennes-ben játszott, Lollichon arra kérte, hogy helyezkedjen messzebb a kapujától. Meccs közben azonban a kapus folyton visszapillantott, nem érezte magát biztonságban. Lollichon ezért megkérte a bírót, hogy hadd ragasszon némi szigetelőszalagot a pályára. Meglepő módon a bíró hozzájárult, és egy-egy nyomot hagytak a kapufák vonalában 5 és fél, 11 és 16 és fél méteren. Cech így magabiztosabban tudott feljebb merészkedni, 45 perc után pedig teljes kényelemben érezte magát. Courtois-t is – miután észrevette a radarján és gyorsan leigazolták a Chelsea-hez – hasonló mankókkal látta el. Lollichon nyugodt, ha arról kérdezik, hogy ki lesz Cech méltó utódja.

– Kompetenciában mindenképp Thibaut Courtois az, aki leginkább hajaz Cech-re. Nem mondom, hogy ugyanaz a szint, mert Cech utánozhatatlan, de az a fajta kapus, aki biztosan a világ egyik legjobbja lesz. Kinézetre van egy másik kapus, aki Cech-re emlékeztet, de nem hozza azt a színvonalat: a Liverpool korábbi harmadik számú kapusa, aki ma a Red Bull Salzburgban játszik. Ő egy magyar fiú, Gulácsi Péternek hívják.

La Manche

Bár úgy tűnhet, hogy jelentős különbség van a lyoni és londoni edzések között, a két legmagasabban jegyzett francia kapusedző hasonló nézeteket vall. Az egyik, hogy egy edzés soha nem lehet unalmas: újra és újra meglepetést kell okozni, egyetlen szeánsz sem lehet kiszámítható. Abban is egyetértenek, hogy felgyorsult a játék és a technológiai szörnyszülött labdák általában rontják a kapusok teljesítményét, ezért újabb és újabb módszerekre van szükség, hogy növeljék a reakcióidőt és a végrehajtás sebességét. Alapelvárásuk továbbá minden kapusnál, hogy tudjanak anticipálni, előrelátni, tanulják meg olvasni az előttük történő helyzeteket, illetve kommunikáljanak a védelmükkel. Az eszközök és az intenzitás eltérhet, de az alapelv ugyanaz.

Ugyanakkor a hasonlóság itt véget is ér. Hogy megértsük a különbséget, érdemes egyet hátralépni.

A legtöbb francia kollektív sportban az edzések első lépése nem a mozdulatsorok szüntelen gyakorlásából, hanem a helyzetek felépítéséből és végrehajtásából áll. Ilyen Bats legtöbb edzése. A kiindulópont a játék, nem a mozdulat, mert azt mindig egy felépített játékhelyzet végrehajtásához alkalmazzák. Ez a legtöbb esetben azt eredményezi, hogy nem alakul ki könnyen beazonosítható játékstílus vagy tökéletességig végigvitt gépies mozdulatsor, viszont a játékosok gyorsabb észlelési és döntési képességeket tudnak kifejleszteni.

Emiatt is nehéz a francia stílust valamilyen sémába helyezni: amíg a labda bemegy a hálóba vagy a kapus hárítja a lövést, addig megelégszenek egy gyenge passzal vagy egy gyatrán kivitelezett mozdulatsorral is.

Más helyeken analitikusabban közelítenek meg sportágakat, elemeire bontják és addig gyakorolják, amíg azt be nem építik egy szituációba, majd ha azt elsajátították, jöhet egy újabb mozdulatsor szüntelen gyakorlása. Lollichon módszerei inkább erre a megközelítésre hajaznak, még ha a két kapusedző között nagy is az átfedés.

Bats a kapusait azonnal egy szituációba helyezi és a helyzethez való alkalmazkodási képességüket figyeli. Mert mi is történik valójában, amikor egy kapusra rávezeti a labdát a csatár? Az nemcsak egy futball helyzet, hanem egy pókerjátszma. A kapus nemcsak a labdát játssza meg, a csatárra is hatást gyakorol. Nemcsak megpróbálja olvasni a másik gondolatait, hanem befolyásolja a saját viselkedésén keresztül. Kivillantja a méregfogát, megtagadja a vészhelyzetet és megmutatja, hogy most ő a főnök.

– Egy kapusnak agresszívnek kell lennie. – állítja Bats. – Egyesek kijönnek, de állva várják a lövést. Azt akarom, hogy a kapusaim területet nyerjenek, hogy “átmenjenek” a csatáron, hogy hibára késztessék. Emellett a kapus legyen kicsit őrült is, legyen meg benne az a kis plusz, ami a társainak önbizalmat ad, az ellenfelet pedig melepi.

Elég megnézni Gregory Coupet 2001-es védését a Barca ellen, hogy megértsük, milyen is ez a való életben.

Mindkét ember éjszakába nyúló videóelemző értekezleteket tart. Azonban különbség van az információ és a feldolgozott információ között.

– A kapus intelligenciája a helyezkedésén látszik. – mondja Lollichon. – Sokan gyönyörű védéseket hajtanak végre a vonalukon és nagyon jó kapusok, de nem előrelátóak, nincs olvasási készségük és játéklátásuk. A cél mindig az, hogy legyen anticipáció, hogy a kapus befolyási köre egyre nagyobb legyen.

Bats lényeglátása az egyik legkiemelkedőbb a kapusedzők között: talán ő jut a leghamarabb a helyes következtetésre egységnyi idő alatt.

– Joel a részletek megszállottja, nagyon jó szeme van hozzá. – mondja Lloris. – Az egyik legjobbja az ellenfelek feltérképezésének. Rengeteg videót néz meg, de közben nagyon kifinomult és mindig jó tanácsokkal lát el a meccsek előtt. Amiben a legerősebb, hogy összevon, szintetizál. Megtalálja azt a három-négy kulcspontot, amin megdolgoztat minket és begyakoroltat szituációkat. Hatalmas tapasztalata van. Egy meccs előtt képes megmondani, hogy két mélységi indításra, vagy három élesen érkező szögletre kell kifutnod, és teljesen bejön a jóslata.

A két edző természetesen figyelmet helyez a pszichológiai és fizikai tényezőkre, de a súlypontok nem ugyanott vannak. Ha egy egyórás edzést kellene levezényelniük, Bats biztosan több időt fordítana a személyes beszélgetésre, az erőviszonyok tudatosítására, a soron lévő kihívás megértésére és az ellenfél preferenciáinak kiszúrására. Lollichon pedig több elemzést dolgozna fel az ellenfélről, statisztikát vezetne róluk, majd a várható helyzeteket hatványozottan nehezítve gyakoroltatná a kapusaival a várható forgatókönyvet. Bats elsősorban a személyiségjegyeket dolgoztatja meg, inkább húzza az embereit, Lollichon minden lehetséges információt összegyűjt, a tudatalattiba való beépülésig ismételtet és tolja az embereit.

– Kialakul vele egy különleges kötelék, amire nyugodtan mondhatjuk, hogy férfi szerelem. – állítja Batsról Rémi Vercoutre. – Amikor Greg Coupet elment, Jo volt az, aki hírt adott arról, hogy alakult a sorsa. Vannak klubok, ahol oltogatják a kapusokat, hogy “vazz, a kapusok ma vakáción voltak”, vagy “ma nem nagyon kellett futnotok”. A Lyonnál ilyen nincs. Joelnek hála, a kapusokat tisztelik, senki nem nyúlhat hozzájuk. Pontosan tudja, hogy a kapusai mit tettek. Nagyon fontos dolgot hozott létre, gyakorlatilag egy intézményt az intézményben. Tudja mire van szükségünk és emiatt jól érezzük magunkat. Egy őrző medve, aki tudja, hogy a kapus munkája teljesen más és közösségbe verődve élünk. Rengeteg önbizalmat ad, kis szavakon, gesztusokon keresztül.

Lollichon professzionalizmusa a dobozon kívüli gondolkodásban és az alaposságában mutatkozik meg leginkább. Komoly hangsúlyt fektet a megismeréstudományra, vagyis az olyan kognitív folyamatok természetére, mint az érzékelés, a gondolkodás, az emlékezet vagy a képzelet. Mindig keresi a kapcsolatot a látszólag egymástól távol eső szakterületek és sportágak között, amit aztán a kapusok motorikus képességeinek fejlesztésében kamatoztat.

– Gyakran mondom a fiatal kapusoknak, hogy “az első dolgotok, hogy ne érjetek a labdához!”. – állítja Lollichon. – Azt jelenti, hogy ha jó emberek állnak a kapus előtt, a köztük zajló kommunikáció és anticipációs, megelőzési készségek fogják azt eredményezni, hogy túljárnak az ellenfél eszén. A modern kapusok, mint Neuer, valójában karmesterek, akik egy csapat zenész mögött állnak, kihasználják a potenciáljukat és irányítják őket, hogy megtörjék az ellenfél offenzíváit. A gyerekek elsőre ezt nem szokták érteni. Kicsinyenként fogják csak fel. A kapus egyfajta légi irányító, aki koordinálja a repülőket, hogy ne ütközzenek össze, hogy semmi baj ne érje a repülőteret. Csakhogy ők ugyanazon a szinten vannak, mint a repülők: a pályán.

Lollichonról könnyű elképzelni, hogy ha egész nap exceleket bűvölne egy nyomasztó hivatalban, először utánajárna minden billentyűparancsnak és trükknek, hogy hatékonyabban tudja kezelni a programot. Feltérképezne minden hibaüzenetet, ami felmerülhet a használat során, hogy egyik se érje váratlanul, netán megkérdezné a bérszámfejtőket, a pénzügyeseket és az archívumban dolgozókat, hogy ők hogyan zsonglőrködnek a cellákkal. Bats ugyanakkor megfigyelné, hogy legtöbbször milyen célra szokta használni a programot és arra trenírozná magát, miközben gyorsan kiismerné, hogy melyek azok a típushibák, amikre magabiztosan fog tudni reagálni. Mindkét kapusedző a csúcsteljesítményt ösztönzi, csak mindketten más úton jutnak el a csúcsra.

Epilógus

Bats természetesen a – növendékeinek tanított – pókerjátékos elmével gondolkodott a Brazília elleni mérkőzésen, amelyen megfogta Zico és Socrates tizenegyeseit. 1986-ban közel sem állt rendelkezésre a videókönyvtárból olyan információ, amit elő tudott volna húzni az ellenfél semlegesítéséhez. Bats azon a meccsen ráadásul sérülten játszott és az utolsó pillanatban dőlt el, hogy össze tudják drótozni.

– Zicóról annyit tudtam, amennyit láttam belőle a tévében. Mindig belsővel játszott, a legtöbb átadását így hajtotta végre, rövid passzokkal. Azt mondtam magamban, hogy mivel most cserélték be, még nincs kellően bemelegedve, nem érte el az üzemi hőfokot. Nem szabad felhergelnem, el kell álmosítanom, nem szabad elérnem nála, hogy túlzottan felpörgesse magát. Nyugtattam magam, hogy ha nem mozdulok el, ha nem adok neki megoldást, akkor belsővel fogja ellőni, laposan, a természetes oldalára.

Bats pontosan ezt csinálta. Kivárt, az utolsó pillanatig állva maradt és balra vetődött el. Egy ösztönös, de ugyanakkor mégis kigondolt reakció volt.

– Socrates már a tizenegyes-párbajban jött. Az ő esetében memóriából dolgoztam, a brazilok egyik barátságos meccsét még korábban láttam, akkor Socrates úgy lőtte el, hogy nekifutás közben szinte megállt és ellőtte fejmagasságban. Azt mondtam magamban, ha hasonlóan megáll, akkor nem szabad a túlságosan lerogynom, sem kapufához vetődnöm, magasan fog érkezni. Kivártam és amikor elkezdett lassítani, tudtam, hogy merre fogja lőni. Mivel így is jól volt elhelyezve, csak bal kézzel tudtam belekanalazni, de az elég volt a hárításhoz.

Lollichon legnagyobb szakmai sikere a 2012 májusában játszott Bajnokok Ligája-döntő a Chelsea és a Bayern München között.

Azon a napon Petr Cech hatszor vetődött el a jó irányba, bár ebből csak Arjen Robben lövését sikerült hárítania. Cech teljesítménye mögött Lollichon munkája állt, aki pár héttel korábban több órányi videót dolgozott fel a Bayern tizenegyes-lövőiről, egészen 2007-től kezdődően. Az így összevágott anyag több, mint fél órás lett.

Lollichon ekkor Cech kivételével mindegyik kapust megkérte, hogy koncentráljanak egy-egy játékosra az ellenfél csapatából és figyeljenek meg mindent, amit lehet. A döntőt megelőző napokban több órán keresztül tartó értekezleten dolgozták fel a látottakat. Először Turnbull szólalt fel, aki egészen imponáló megfigyeléseket osztott meg.

– Kiváló volt, egészen professzionális – mondta Lollichon. Majd jött Hilário. – Szuper volt ő is. – tette hozzá. Ekkor megindult a beszélgetés. – Fantasztikus eszmecsere volt, mindenki egyenlő félként vett benne részt. Bedobtunk egy ötletet, megállítottuk a videót, újabb ötleteket cseréltünk. Micsoda beszélgetés volt, wow! Egész életemben emlékezni fogok rá. – emlékszik vissza a francia.

Lollichon a tizenegyesek elemzésekor egy 12 pontos checklistát követ, amit végigellenőriz minden egyes lövésnél. Ezt a listát a kapusaival is megosztja, de nem árulja el pontosan, mit tartalmaz, mert szerinte “Abramovics úr biztosan dühös lenne, ha kitudódna”. Szerinte ennek a részletgazdagságnak nincs meg az a veszélye, hogy a fától nem látják majd az erdőt, mert Cech az egyik legjobb szintetizáló és mentálisan a legerősebb kapus, akit valaha látott. A kütyükkel tömött környezetben Cech ráadásul rendszeresen használt biofeedback készüléket, hogy nyomás alatt is kontrollállni tudja a szorongását.

A döntőt megelőző napon a Chelsea valamennyi játékosa három tizenegyest lőtt, egyet-egyet a keret három kapusának. A szakmai stáb közben mereven figyelt és jegyzetelt, hogy ki milyen sorrendben lője el majd a büntetőket.

A döntőben a büntetőpárbaj előtt a játékosok összegyűltek a középkörben, hogy felfrissítsék magukat. Lollichon ekkor odament a lövőkhöz, hogy elismételje Neuer preferenciáit. Cech a padon ült, a kamera őt mutatta, épp a cserekapusokkal társalgott. Beszélgetésüket így idézi fel Lollichon:

Cech: – OK fiúk, mondjatok valamit.

Hilário: – Petr, mindent tudsz. Most már csak alkalmaznod kell mindazt, amit tudsz. Semmi másra nincs szükség.

Cech: – OK, akkor így vágunk bele.

– Látni lehetett a Bayern játékosain, hogy nem akartak lőni. – emlékszik vissza Lollichon. – Egyes játékosok testbeszédéről egyértelműen lejött. Robben, pfff…Képtelen volt egyenesen tartani magát. Érződött, hogy csalódottak voltak, hogy ide jutottak. Ez a rossz mentalitás ilyenkor átragad a másikra.

Gomez, David Luiz, Neuer mind betaláltak, de ekkor Cech olyasmire vállalkozott, amire korábban soha, még az edzője sem látott tőle ilyet. A bal karját szorosan a testére emelte, de jobb kezét felemelte, mintha azt üzenné “tudom, hogy erre az oldalra fogod rúgni”. Lollichon meggyőződéssel állítja, hogy Olicot mindenkinél alaposabban megfigyelték, és a feldolgozott információk alapján egyértelmű minta rajzolódott ki, hogy hova fogja lőni. Olic a Cech által mutatott ellentétes oldalra lőtte, Cech pedig kivédte a lövést.

Ashley Cole találata után jött a csapatkapitány-helyettes, Bastian Schweinsteiger. A képeken látszik, hogy ideges, fáradt, ezért sejthető volt, hogy a természetes oldalára fogja lőni. Lollichon azonban közbeszólt.

– Igen? De hát nem látják, hogy milyen infót közvetít? Nézzék meg jobban, szinte kiszúrja a szemet. Petr is észrevette, így sikerült megfognia.

Sweinsteiger ugyanazt az oldalt választotta, mint Olic. Ugyanaz lett a büntetése. A Bayern hátrányba került, Drogba pedig eldöntötte a BL serleg sorsát. A riporter azért rákérdezett, hogy mi volt a kulcs-információ Schweinsteiger lövésénél.

Nem érkezett válasz.

—————————————————————–

(Források: L’Équipe – 1, 2; So Foot; Offside; Libération, FM Calculator; Youtube – 1, 2; OLWeb)
Christophe Szabo

Christophe Szabo

Az Omlett du fromage-on nincsenek gyorshírek, élő eredmények és meccsfelvezetők. Vannak viszont összeállítások, elemzések, interjúk és vitatémák a francia foci legkülönbözőbb részeiről.