A PSG Neymar nélkül is továbbjuthat – de az útja nagyon hosszú lesz

2018-03-05 Francia bajnokság, PSG Comments (0)

Kevesen számítanak arra, hogy a Paris-Saint Germain Neymar elvesztése után is visszajöhet a csörtében a Real Madrid ellen. Párizsban viszont olyan konstelláció állt össze, ami továbbjutást érhet.

Honnantól kezdődik egy klub kultúrája? A klubelnök kinevezésétől? Az új logótól? A szezonzáró meccs-statisztikáktól?

Vagy ez egy megfoghatatlan jelenség, amely körülvesz és áthat bennünket?

Ha éri vád a Paris Saint Germian-t egészen a jelen pillanatig, az a cheat code-os pénzmennyiség mellett a fröccsöntött műanyag-érzet. Egy évtizede a PSG még egy zűrös, de hangulatos fővárosi klub volt, mára már egy nemzetközi celofánba csomagolt politikai márkává vált, erőltetett próbálkozásokkal és látványos összeomlásokkal.

A PSG-nek nincsen arca, hangja és legfőképp nincsenek valódi elhatározásai.

Kedden viszont a Párizsiak egy olyan állomáshoz érnek, ami – ha alapjaiban nem is alakítja át – de új köntösbe öltöztetheti a klubot.

Igaz, nehéz új fényben látni ezt a PSG-t. Túl sok olyan déja-vu villant fel a Real elleni meccsen, ami arra utalt, hogy Cavaniék még mindig bezárva élnek a mátrixban:

  • A PSG játékában ismét ott voltak az alkalmi sziporkák, de összefüggő játékterv hiányában az egyéni helyzetfelismerések szülték a helyzeteket.
  • Megint sikerült jól kezdeni a meccset, majd látványosan csődöt mondani, amikor az ellenfél nagyobb nyomást helyezett az érzékeny pontokra.
  • Unai Emery az eddigi jó hírnevét virágszirmonként tépkedi le – legutóbb Zinedine Zidane ellen cserélte ki magát a meccsből.
  • A párharc után a párizsi klubelnök szúrós tekintete mellett vezették le a világ legdrágább bokáját.

A közösségi média és a kétfilléres cikkek felszínén mindössze ennyi látszik, de ha átlátunk a szitán, észrevehetjük, hogy a PSG teljesen új helyzetben találja magát.

1) Emerynek sosem volt még ennyi ütőkártyája egy visszavágóra

Madridban a következő játékosok ültek a kispadon: Angel Di Maria, Julian Draxler, Thomas Meunier, Javier Pastore, Lassana Diarra, Thiago Silva és Kevin Trapp. Az emberiség előtt egyelőre ismeretlen okok miatt Emery először Meunier-t, majd Draxlert találta cserére érdemesnek.

Tavaly az ominózus Barcelona elleni remontadára Emery lényegében minden lapját eljátszotta.

Az első meccsen a legerősebb kerettagok közül mindenki fellépett (Draxler és Di Maria is kezdőként), a 4-0-ra megnyert meccsen csereként állt be Lucas Moura, Javier Pastore és…Christopher Nkunku. A visszavágóra Emery az alapkezdőjében Di Mariát váltotta Lucas Mourára.

Neymar ide vagy oda, a PSG-nek több variációs lehetősége van, mint az elmúlt években valaha is.

Önmagában nem túl súlyos, ámde mérvadó érvként egymás mellé tehetjük a PSG idei hazai ill. a Real Madrid idegenbeli mérlegét és láthatjuk, hogy a hazai pálya önmagában ér egy +2-es kártyát a helyi Unóban. (És egy várható piros lapra is meg lehet tenni egy óvatos alaptétet).

2) A PSG minden erőforrását a kísérletezésre fordíthatta

Nem nagyon fordult elő, hogy ilyen adottságok mellett a PSG edzője a két mérkőzés között eltelt időt laboratóriumi kísérletezésre fordíthatta.

Gyorsjelentésként álljon itt a két csapat mérlege a madridi meccs óta:

  • PSG: 4 meccs, 4 győzelem, 13-2 gólkülönbség
  • Madrid: 5 meccs, 4 győzelem, 1 vereség, 15-6 gólkülönbség

Emery ezalatt az idő alatt újragondolhatta a látványosan lyukra futó középpályáját és B-tervre is maradt ideje.

A fiatal Giovanni Lo Celsót már nem a hatos pozíciójában szerepeltette, hanem nyolcasként, ami inkább azt szolgálta, hogy fokozatosan építse le úgy, hogy ne vegye el teljesen az önbecsülését egy kispados huszárvágással.

A középpályás szűrő szerepkörében Lassana Diarra leszázalékolt állapotban érkezett, de a felszedett játékpercek után meggyőző fordulatszámra pörgött fel.

Alternatívaként Thiago Motta megbízhatóan hozza az “edző meghosszabbított keze”-szerepkört hozzáálásával és játéklátásával, bár lehet, hogy a 0 percet futó Hatem Ben Arfa is jobb fizikai állapotban vágna neki a párharcnak.

Emery a meccsein 2 különböző felállást is tesztelt, a szokásos 4-3-3 mellett megpróbálkozott a 4-2-3-1-gyel, ahol Pastore vagy Di Maria lépett szervező szerepkörbe. Pastore könnyedén elfickándozott a Strasbourg ellen, így számítsunk arra, hogy csereként ő jöhet megbolygatni a Real vonalait.

Egy ehhez hasonló párharcot azonban nemcsak a mágnestáblán lehet megnyerni, hanem a kiállással, a bátorsággal, a karakterrel.

Emery emiatt lehet, hogy elfogadja, hogy csapatának játéka tökéletlen lesz, de a legjobb tábornokait kivezényli a pályára. Kimpembe helyett Thiago Silva, Diarra helyett Thiago Motta lehetnek a befutók a kezdők összeállításakor.

3) Di Maríát senki nem látja érkezni

Di María az utóbbi hónapokban eltűnt a radarról, ami részben annak tudható be, hogy sosem tudta magára aggatni a vezér szerepét, másrészt Neymar és Mbappé érkezésével kiszorult a kezdőből, ami a motivációját is tönkrevágta.

Valami azonban történt.

Ha megnézzük az eddigi éves teljesítményét két részre bontva, ezt kapjuk:

  • 2017. augusztus-december (5 hónap): 1023 perc, 4 gól, 5 gólpassz
  • 2018. január-február (2 hónap): 1150 perc, 13 gól, 2 gólpassz

2018-ból alig telt el 2 hónap, de Di María már bőven lekörözte a tavalyi önmagát.

A különbség mögött az rejlik, hogy Emery kezdetben sokkal többet játszatott 15-20 perces meccs-végeket, míg januártól tudatosabban rotálta a csapatot, az argentin pedig vagy játszik, vagy nem, de csereként nem ugráltatják.

Di María maga is elismerte, hogy az önibzalma pillanatok alatt illant el tavaly, de Emery-vel átbeszélték a neki szánt szerepét, azóta pedig nem “első csereként”, hanem tizenkettedik emberként számítanak rá.

Ha van ember a csapatban, aki pótolhatja Neymart, az kétségtelenül ő lesz.

4) A katari felváráslás óta először állt csatasorba a PSG teljes vezetősége

Abszurd, de a PSG eddig nem klubként, hanem minisztériumként működött.

A katari emír forródróton tartotta a kapcsolatot az elnök Nasser El-Khelaifi-val, aki bár konyít a sporthoz (fiatalon egy több mint tisztességes tenisz karriert futott), szavai meglehetősen üresen kongtak, amikor el kellett helyeznie klubját a Bajnokok Ligája nevű bolygón. A hierarchiában az operatív igazgató szinte sosem ragadt mikrofont, a szakmai igazgató széke pedig üresen állt hosszú évekig.

Párizs viszont 3 hete kommandó üzemmódba kapcsolt.

Hétköznapi szurkolókkal és PSG-mezben feszengő celebritásokkal vegyített kommunikációs kampányt indítottak, a lakossági email fiókok spamszűrői Motta, Cavani és Meunier üzenetei alatt rogytak össze. Külön sikerült megállapodni az angolosan kedves Virage Auteil ultráival a visszavágón elvárt decibelek határértékéről és az 1993-as UEFA Kupa hősök veteránjai is feltűnően sokszor bukkantak fel, hogy elmeséljék, hogyan sikerült nekik visszakapaszkodniuk a 3-1-es hátrányból a Real Madrid ellen.

Bár ez csak kommunikáció, de minden kiemelt szereplő tekintete egy irányba néz.

Antero Henrique, a klub szakmai igazgatója vasárnap a L’Equipe-ben 3 oldalon keresztül taglalta, hogy milyen fontos pontján állnak a klub történetének és az UEFA vállára is rakott egy kis súlyt, amikor kiemelte, hogy “rendkívüli szívonalú bíráskodást” szeretne. Tavaly ilyenkor egyébként Patrick Kluivert magyarázkodott arról, hogy Ben Arfa vajon jó vétel volt-e a párizsiaknak.

Hétfőn Emery mellett Daniel Alves zárta a sort, aki Malcolm X-nek öltözve Martin Luther King-szerű beszédet tartott arról, hogy a klub Neymarért fog játszani és nélküle is képesek a továbbjutásra. Több párizsi forrás is megemlékezik arról, hogy Dani Alves már a Barcelonában töltött ideje alatt is akkor vállalta az elő-napi sajtószereplést, amikor nyomatékosítani kellett egy üzenetet, mind a külvilág, mind az öltöző felé.

Dani Alves – Henriquével egyetemben – nem volt ott tavaly a PSG fedélzetén.

5) A PSG-re először nem tekintenek esélyesként

Az esélylatolgatásokat lapozva meglepően nagy arányban jósolják a Realt továbbjutónak.

Franciaországban egy országos reprezentatív felmérésben a válaszadóknak mindössze 33%-a látja továbbjutónak a PSG-t, leszűkítve a sportrajongókra ez az arány is csak 41%-ra emelkedik.

A Twitteren (szinte) reprezentatívnak mondható mintán végzett felmérésben 78%-ban jutattják tovább a Real Madridot.

A sportfogadások piacán kicsavartabban gondolkodnak: a francia PMU (a helyi Tippmixelde) kiadott egy közleményt arról, hogy Neymar sérüléséig a fogadóknak mindössze 24%-a bízott PSG-továbbjutásban, ez az arány viszont később 58%-ra nőtt. A PSG oddsai megnövekedtek, a nyerészkedők pedig rátapadtak a mézes csuporra.

De mit jelent mindez?

Azt, hogy most a PSG az underdog.

És ha van edző, aki szereti Dávid szemszögéből figyelni a világot, akinek kell egy Góliát, hogy minden energiáját összeszedje, aki gyújtó hangú fúriát csap az öltözőben, az pontosan Unai Emery.

A hátrány az ő mentális felségterülete: akkor van komfortzónában, amikor komfortzónán kívül lehet. Ez az ő identitása, ami erre a meccsre kézenfekvő lehet, de a későbbiekben újabb ön-ellentmondásokhoz vezethet.

Az újkori PSG-nek még sosem kellett ilyen mélyről megkapaszkodnia. Az új helyzet viszont lehetőséget teremtett, hogy rendezzék soraikat, meghúzzák a csavarokat és az eddig talán soha fel nem tett kérdéseket feltegyék maguknak.

A PSG holnap eldöntheti, kivé akar válni. Ha pedig sikerrel jár, akkor következhet…a Bajnokok Ligája-negyeddöntő.

A várható kezdők